A könyv arról szól, hogy minden embernek joga van egy ma még csak kevéssé ismert és kevéssé elismert szabadsághoz, a nyelvszabadsághoz, s hogy ez a szabadság éppen olyan emberi jog, mint például a vallásszabadság. A különbség csupán annyi, hogy míg a vallásszabadság régtõl fogva ismert és elismert, addig a nyelvszabadság szélesebb körû felismerése és elismerése még várat magára. A szerzõ mindezt fõként az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából kiindulva igazolja: bemutatja, hogy a nyelvszabadság és definíciója levezethetõ a Nyilatkozatból, de kibontható a Nyilatkozat szövegezési munkálatait megörökítõ jegyzõkönyvekbõl, elõkészítõ anyagokból is. Ha azonban a Nyilatkozatból és a Nyilatkozat elõkészítõ anyagaiból az következik, hogy a nyelvszabadság is emberi jog, akkor ezt az ENSZ-nek is ki kellene mondania, hiszen Alapokmányában elkötelezte magát valamennyi emberi jog tiszteletben tartására. A nyelvszabadság elismerésének legészszerûbb módja Andrássy György szerint a Nyilatkozat kiegészítése lenne; a könyv egy ilyen kiegészítés-tervezettel zárul.
