A köztársasági elnök Berinkey Dénest nevezte ki miniszterelnökké. - 1919. március 21. Berinkey átvette Jászi korábbi ügykörét is, a Magyarországon élő nemzetek önrendelkezésének előkészítését. (A hónap végén Károlyi a béke előkészítésére megalakítja a Külügyi Tanácsot Jászi Oszkár elnökletével.) A kormányban Szabó Oreszt a ruszka krajnai ügyek minisztere. ~ E napon megnyílt a párizsi békekonferencia. - 1919. február 6. A csehszlovák kormány nevében E. Beneš és K. Kramař volt jelen, akik a ruszinok képviseletére meghívták Zhatkovych Gregoryt és Gardosh Julijt, az amerikai ruszinok küldötteit és Anton Beszkidet, az Eperjesi Ruszin Nemzeti Tanács elnökét. - 1919. február 16. Beneš és Kramař a csehszlovák ügyekben 11 feljegyzést terjesztettek be, ezek közül az egyik a „magyarországi ruszinokra” vonatkozott. Az általuk lakott területekre való csehszlovák igényt nemzeti elvre alapozták. - 1919. március 12.

Apponyi Albert, a magyar békedelegáció vezetője a párizsi békekonferencián kérte, hogy a területi kérdések eldöntésekor alkalmazzanak népszavazást. 1920. február 6-án Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia tiltakozott ez ellen.

Prágában minisztertanácsi ülésen tárgyalták G. Zhatkovych kárpátaljai kormányzó lemondásának kérdését.

Az ungvári tartományi hivatal korábban utasította a ruszinszkói tanfelügyelőket, hogy felettes hatóságaikkal csak cseh nyelven érintkezzenek. A tanfelügyelők erre gyűlést hívtak össze, melyen tiltakoztak a nyelvrendelet ellen, s kijelentették, hogy továbbra is a ruszin nyelvet ismerik el hivatalosnak. Ivan Dérer iskolaügyi miniszter most utasította a tartományi vezetést a rendelet visszavonására.

A Ruszin Autonóm Földműves Szövetség ungvári gyűlésén Kurtyák Iván képviselő megcáfolta azokat a híreket, miszerint a koalíciós pártokkal folytatna tárgyalásokat. Kijelentette: „Az őslakosok pártja továbbra is szilárdan kitart az autonómia mellett, s csak ezen az alapon hajlandó bármely párttal együttműködni.”

A Kárpáti Magyar Hírlap idézte Bródy András nyilatkozatát: „Podkarpatszka Ruszban az egész őslakosság meg van győződve arról, hogy ha az év végéig nem érjük el a legszélesebb körű autonómiát, azt sohase kapjuk meg […] Podkarpatszka Rusznak jóvátételt kell kapnia a húsz év alatt elszenvedett gazdasági veszteségekért […] a kárpátoroszok horvát minta szerint követelik az önkormányzatot”. ~ E napi ülésén az ungvári képviselőtestület táviratot fogalmazott Eduard Beneš köztársasági elnökhöz, hogy kifejezze háláját, amiért „oly odaadással és hivatással védi a nemzetiségi jogok megadása kérdésében polgárainak jogait.”

Délben Volosin Avgusztin miniszterelnök Stefán Avgusztin és néhány kormánytisztviselő kíséretében Máramarosszigetnél román területre érkezett és hivatalosan felkérte a román kormányt a közbelépésre. (Április 3-i zágrábi nyilatkozatában Volosin ezt cáfolta.) A Szics-gárda kinyilvánította, hogy Volosin „elárulta” Nagy-Ukrajnát, emiatt megkezdi a védelem megszervezését. (Március 17-én a miniszterelnök tovább utazott Kolozsvárra. Március 18-án a berlini kárpátukrán sajtóiroda azt közölte, hogy Volosin és miniszterei továbbra is Kárpátukrajnában, Rahón tartózkodnak, de ez nem volt igaz.) ~ A kárpátukrán kormány külügyminisztere a következő táviratot intézte a Berlinben akkreditált valamennyi nagykövethez: „Az ukrán határon 4 nap óta folyik a vér a hadüzenet nélküli háborúban. A kárpátukrán kormány nevében kérem magas kormányuk közbelépését a magyar kormánynál, hogy a kárpátukrán kérdést diplomáciai úton, ne pedig fegyveres erővel rendezzék.” ~ A 15 óra 20 perces honvéd vezérkari jelentés: Béldy Alajos csapatai elérték Vereckénél a lengyel határt, a 19 óra 05 perces: Huszt – heves harcok árán – magyar kézre került, a katonaság Dolha és Perecseny alatt áll, 23 óra 15 perckor a honvédség bevonult Técsőre. ~ A Népszava e napi száma kiemelte, hogy Ruszinszkót nem csak politikai szükségszerűség, de a közös társadalmi múlt, népének akarata és gazdasági okok kötik egybe Magyarországgal. „A világ közvéleménye megnyugvással veszi tudomásul a Magyarország részéről tett intézkedéseket.” ~ A Német Távirati Iroda szerint Románia Kárpátukrajna megszállását „Erdély bekerítésének” nevezi. Románia elvi álláspontja: „senkitől semmi követelnivalója és senkinek semmi adni valója nincs.” ~ A délutáni órákban megszakadt a vasúti összeköttetés Halmi és Máramarossziget között, mert „a románok felszedték a vasúti síneket”. Másnap a román kormány megtiltotta, hogy a Kárpátukrajnából menekülők, különösen a zsidók, román területre lépjenek. A menekültáradat nem áll meg, március 17-re a száma megközelítette az 5 ezret. Közben a kárpátaljai románok kérték a román kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést „szabadságuk garantálása érdekében”. Március 18-án több kárpátaljai község határozatot szavazott meg, melyben kérte a Ruszinföld Romániához csatolását. Ugyanaznap a románok hermetikus határzárat állítanak fel, a határőrségnek magukat megadó katonákat internálják. ~ Teleki Pál miniszterelnök a képviselőház ülésén bejelentette, hogy Kárpátalja visszafoglalása után a ruszinok („a testvér rutén nép”) autonómiát fognak kapni. ~ Ezen a napon megalakult a Német Birodalom Cseh–Morva Protekturátusa, az önálló cseh-szlovák állam megszűnt létezni.

A Kárpáti Magyar Hírlap közölte a kassai német konzulnak a szerkesztőséghez címzett táviratát, melyben német–magyar összefogásra, kölcsönös megértésre, az esetleges félreértések, hibák „kiküszöbölésére” szólított fel.