Berinkey Dénes miniszterelnök és Szabó Oreszt ruszin miniszter rendelete nyomán Ruszka Krajnában tartományi választást tartottak. A tartománygyűlés először 1919. március 12-én ült össze Munkácson. Követelte, hogy 8 napon belül állapítsák meg az autonóm terület pontos határait, a hatalmat adják át a tartományi vezetésnek. 1919. április 8-án Szabó Oreszt személyes részvételével alakult meg Munkácson a tartománygyűlés legfelsőbb szerve: Ruszka Krajna kormánytanácsa. 1919. április 17-én került sor a 3. (és utolsó) ülésre, amit a munkácsi városi direktórium felfegyverzett polgárokkal oszlatott fel. Ez volt az első ruszin parlament.

Egry Ferenc kisgazda pártelnök a sajtón keresztül informálta a magyar gazdákat, hogy megállapodásra jutott a kormányzóval a gabonarekvirálás rendjéről.

Léván tartották az ország kisgazdapárt első pártnapját. Áprilisban füzet alakjában kiadták az esemény jegyzőkönyvét, benne Egry Ferenc ruszinszkói helyzetértékelésével.

A Ruszinszkói Magyar Hírlap írta: „Kétségtelen, hogy a kárpátaljai ruszinlakta vidéknek, a hozzátartozó alfölddel együtt Ruszinszkóhoz kell tartoznia és nem lehet senkinek érdeke, hogy a ruszinok el legyenek szakítva egymástól. Ezért harcolunk megindulásunk óta mi és ezért harcolt a Ruszinszkói Magyar Jogpárt, hogy a szepességi ruszinokat visszaszerezzük keleti testvéreikhez.”

Az eperjesi Ruszin Nemzeti Tanács Beszkid Anton, Bereczky Viktor és Rojkovics Tivadar megfogalmazásában emlékiratot nyújtott be a képviselőházba, melyben követeli, hogy Ruszinszkó határai a Szepességnél kezdődjenek, Ungváron nyissanak egyetemet, a ruszin iskolákban ruszin nyelven tanítsanak, azonnal írják ki a választásokat. ~ Az USA kormánya moratóriumot rendelt el a csehszlovákiai bevándorlókra. ~ A Szlovák Biztosító Rt. (Pozsony) irodát nyitott Ungváron.

Polchy István magyar nemzeti párti képviselő indítványára Beregszász képviselőtestülete korábban emlékirattal fordult az iskolaügyi minisztériumhoz, amelyben magyar tannyelvű állami tanítóképző felállítását kérte. A kárpátaljai tanítóság utánpótlása nincs kellőképpen biztosítva, mert Pozsonyból évenként kikerülő 40 magyar tanítóból alig kerül ide néhány. Azonkívül a pozsonyi tanítóképzés súlyos anyagi terheket ró a tanulni vágyó kárpátaljai magyar ifjúságra. Pedagógiai szempontból is helytelen a tanítóképzés mostani megoldása, mert annak a tanítónak, aki Kárpátalján akar tanítani, helyben kell elsajátítani a néppel kapcsolatban a szükséges ismereteket. Az ungvári Országos Hivatal e napon hozta a város tudomására az iskolaügyi minisztérium határozatát, miszerint magyar nyelvű állami tanítóképzőnek Beregszászban való felállítása tárgyi, pedagógiai és költségvetési akadályokba ütközik. - 1937. szeptember 4.

Az Autonóm Földműves Szövetség jóváhagyta az Orosz Autonóm Blokk megalakulását. Határozat: követelik a földműves szövetség és az agrárpárt együttműködését szabályozó 7 pont betartását, a szojmválasztás kiírását, a kárpátorosz autonóm terület alkotmányának megadását, a terület határainak kijelölését, a létfenntartáshoz szükséges feltételek biztosítását minden lakos számára. Az ülésen Bródy András felvetette az együttműködés lehetőségét a magyarokkal és a zsidókkal. ~ A német külügyminisztérium emlékirata Adolf Hitler kancellár számára Kárpátukrajna ügyében: „Egy független Kárpátukrán állam külső támogatás nélkül jelenleg aligha lenne életképes. Ennek a megoldásnak mégis lenne előnye, hiszen a jövendő Nagy-Ukrajna magvát itt teremtenénk meg vele […] Mindenesetre autonómiát kell követelni Kárpátukrajna számára a nemzeti önrendelkezési jog jelszavával, és ebben a kérdésben valószínűleg nem lesznek véleményeltérések.”

A ruszin Kárpátalja politikai és egyházi szervezetei kiáltványt fogadtak el Ungváron, amit eljuttattak Cseh-Szlovákia, Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Románia, Magyarország és Jugoszlávia kormányához. Az emlékirat a következőket mondja: „A Kárpátok déli oldalán fekvő és a békeszerződés által autonóm egységként meghatározott oroszlakta terület oszthatatlan egység, amelynek északi hegyvidékén és déli völgyeiben egy ezredév gazdasági és történelmi feltételei alapján az őslakosság testvéri együttélésben van egymással szoros sorsközösségben. […] A bécsi döntőbíróság Magyarország és Cseh-Szlovákia között új határt állapított meg, amelynek következtében Magyarországnak ítélte Karpatska Russj történelmi területének két legnagyobb városát, mégpedig Ungvár fővárost és Munkács gazdasági központot, amely városok szorosan összefüggnek a kárpátaljai oroszok történelmével, valamint nemzeti és kulturális életével. E városok nélkül Karpatska Russj sem gazdaságilag, sem kulturális tekintetben, sem pedig nemzetileg nem élhet. - Karpatska Russj alulírott képviselőinek az a véleménye, hogy a bécsi döntőbíróság Ruszinszkó déli határát annak törvényes képviselőinek megkérdezése nélkül állapította meg, mert a döntőbírósági eljárásba való beleegyezést csakis a prágai kormány adta, amely nem képviselhette Ruszinszkót törvényesen azért, mert előzőleg, mégpedig 1938. október 11-én elismerte Karpatska Russj önrendelkezési jogát. […] Mindezek következtében Karpatska Russj képviselői bejelentik, hogy a bécsi döntőbírósági határozat után is oszthatatlannak tekintik Ruszinszkó területét és kérik, hogy a Kárpátok déli részén lakó ruszin népnek adassék meg, hogy állami hovatartozásának sorsáról az elvi önrendelkezési jog alapján maga dönthessen általános népszavazás útján a néprajzi területek egyesítése céljából”. Az aláírók: Központi Orosz Nemzeti Tanács, Munkácsi Görög Katolikus Püspökség, az Agrárpárt ruszinszkói szervezete, az Orosz Nemzeti Autonóm Párt, az Autonóm Földműves Szövetség, az Orosz Ifjúsági Nemzeti Tanács, a Ruszin Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szövetsége, a Prolom Diákegyesület, az Orosz Nőszövetség, az eperjesi kerületi ruszinok. ~ A Volosin-kormány betiltotta a Központi Orosz Nemzeti Tanácsot, az Orel Egyesületet, a Kurtyák Iván-gárdát, a Feketeingesek nemzeti gárdáját, a cseh és magyar szabadkőműves páholyokat, a ??????? ?p????, a ??? ???? c. napilapokat, a ??????? ??????? c. hetilapot. ~ A Magyarság közölte Fenczik István nyilatkozatát.

Volosin Avgusztin kárpátukrán miniszterelnök utasította Beszkid Sándor alkormányzót, hogy függesztesse fel a Központi Orosz Nemzeti Tanács tevékenységét, akadályozza meg bármilyen új párt vagy egyesületet alakítását. ~ A pápa Nyárády Dioniszijt nevezte ki a Kárpáti Ukrajnához tartozó görög katolikus egyházrész apostoli adminisztrátorává. Székhelye: Huszt. ~ A Felvidéki Egyesületek Szövetsége emlékiratot nyújtott be Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, az USA és Lengyelország budapesti nagykövetségeihez. Az emlékirat kimondta: „Mi, a trianoni békeszerződések óta Szlovákiának és Kárpátaljának nevezett területek volt lakói, mely területeket a trianoni békeszerződés Csehországhoz csatolt […] tisztelettel esedezünk […] a világ nagyhatalmaihoz, hogy rendeljék el Szlovákiában és Kárpátalján a népszavazást, tűzzék ki minél korábban annak napját.” ~ Huszton megalakult a kárpátukrán rendőrség (policia).

Királyháza Magyar–Ruszin Nemzeti Tanácsa emlékiratot nyújtott be a belügyminiszterhez, melyben kifejezésre juttatta, hogy „szembehelyezkednek minden autonomista törekvéssel”.

Simon Menyhért, az Északkelet-magyarországi Magyar Kultúregyesület (központja: Ungvár) kárpátaljai területi titkárságának vezetője emlékiratot terjesztett be a miniszterelnökséghez Az északkeleti végek szórványmagyarságának gondozása címmel.

Moszkvai csehszlovák–szovjet kormányközi tárgyalások alkalmával Eduard Beneš emlékiratban fogalmazta meg kívánságait, többek között jogot formált arra, hogy a csehszlovák hadsereg „foglalja el a Köztársaság München előtti területét” (vagyis Kárpátalját is).

A MÉP ungvári szervezetének ülésén Kósa Lajos országos főtitkár tartott előadást „a magyar kérdésről”. ~ Winston Churcill angol miniszterelnök emlékiratai szerint Eduard Beneš ezen a napon bemutatott neki egy térképet, amelyen Kárpátalja már a Szovjetunió részeként volt feltüntetve. 1944 nyarán Beneš egy interjúban így nyilatkozott: „Mi Ruthéniát a múlt háború után gyámsági területnek tekintettük. Számunkra a kárpátaljai Ruthénia nem volt jelentős, de ha az első háború után a lengyelek kapják meg vagy a magyarok kezében marad, akkor nemzetiségüket, kultúrájukat elvesztették volna. Ezt mi megőriztük számukra. Meggyőződésünk, hogy kötelességünk véget ért, és véleményünk szerint Ruthénia lakóinak Ukrajnához kell tartozniuk […] Húsz esztendeig ezt a kérdést ideiglenesen oldottuk meg, de a végső megoldás a szovjetekkel való egyesülés.”