Ungváron sor került a Proszvita Egyesület alakuló ülésére. Elnök (1939-ig): Brascsajko Julij.

Munkácsi lapok szerkesztői (Demkó Mihály – Kárpáti Futár, Voith György – Keleti Újság, Tárczy Károly – Munkács) tiltakoztak az egyre szigorodó cenzúra ellen.

Prágában tárgyaltak a kárpátaljai politikai pártok a tartományt illető kormányprogramról. Az Orosz Néppárt (Avgusztin Volosin), Ruszin Parasztpárt (Brascsajko Mihajlo), Köztársasági Agrárpárt (Balog Juro), Ruszin Földműves Autonóm Párt (Mocskos Iván), Kárpátorosz Munkapárt (Gagatko Andrij), Földműves Szövetség (Kaminszki József), Magyar Kisgazdapárt (Egry Ferenc), Keresztényszocialista Párt (Kerekes István), Autonóm Őslakos Párt (Árky Ákos), Magyar Jogpárt (Korláth Endre), Magyar Kisgazdapárt (Bakó Gábor), Ortodox Zsidó Párt (Weisz K.), Zsidó Polgári Párt (Salamon K.), Cionista Párt (Spiegel A.), Kommunista Párt (Gáti József) közös ülést tartott. (A magyar pártok részéről jelen volt Korláth Endre, Kerekes István, Árky Ákos, Egry Ferenc és Bakó Gábor.) Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy a tartományt érintő kérdésben a pártok ilyen széles körben képviseltették magukat. Az elfogadott közös nyilatkozatból: „Tekintettel arra, hogy a ruszinszkói válság tisztán politikai jellegű, hogy a kormány által előterjesztett program tulajdonképpen csak gazdasági–kulturális és szociális beruházásokat tartalmaz, de nem érinti egyáltalán az elsőrendű fontossággal bíró kérdéseket, hogy a programot a ruszinszkói Sojm nélkül hajtják végre, a ruszinszkói politikai pártok, mint az autonóm tartomány egyedüli politikai szervei, a kormányprogramot kielégítőnek és célravezetőnek nem tartják, mert a ruszinszkói válság megoldása szempontjából továbbra is megmaradnak a válság okai, nevezetesen az, a) hogy a ruszinszkói polgárok a politikai jogokból a törvényhozásban és a közigazgatásban ki vannak zárva, b) hogy a tartományt oktroj segítségével igazgatják.” A politikai jogokat követelő memorandumot eljuttatták a Népszövetséghez.

A 267. sz. törvény szabályozta a szlovenszkói és a kárpátaljai közjegyzők hivatali hatáskörét.

Nagyszőlősön a járási beosztás tervezett módosítása elleni tiltakozó nagygyűlésre került sor. Siménfalvy Árpád (Magyar Nemzeti Párt) felszólalásából: „a Nagyszőlősi járás néhány tiszamenti színmagyar községét átkapcsolják a Beregszászi járáshoz nyilván azért, hogy a magyar kisebbség nyelvi joga itt elvehető legyen.”

Az Ungvár–Munkács–Beregszász útvonalon forgalomba állították az első állami autóbuszokat. Eddig a tömegközlekedésnek ez a módja magánkézben volt.

A Beregszászi járási képviselőtestület ülésén Fekésházy Zoltán a Magyar Nemzeti Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt nevében tiltakozott az ellen, hogy a járási hivatalok nem respektálják a nyelvtörvényt és bár a járás lakosságának döntő része magyar, a felekkel és községekkel cseh nyelven érintkeznek.

Ótátrafüreden az Országos Keresztényszocialista és a Magyar Nemzeti Párt megalakította a közös Központi Végrehajtó Bizottságot.

Csapon az elemi és polgári iskolai zsidó hitoktatók érdekvédelmi szervezetet alakítottak Horovitz Mór elnökletével.

Azok a tiszaújlaki árvízkárosultak, akiknek nincs rendezve az állampolgársági ügye, levelet intéztek a csehszlovákiai magyar lapokhoz, melyben elpanaszolják: a kormány akciója a károsultak felsegélyezésére és a romba dőlt házak felépítésére rájuk nem vonatkozik, pedig tőlük is beszedik az adót, fiaikat elviszik katonának. (Körülbelül 40 családról van szó.)

Ungváron megalakult a Csehszlovákiai Autósfuvarozók Egyesületének kárpátaljai tagozata. Elnök: Schleifer Albert.

Az ungvári városi képviselőtestület közgyűlésén az 1937. évi költségvetést tárgyalták. Rácz Pál képviselő indítványozta, hogy a képviselőtestület mondja ki a költségvetés magyar nyelven történő megszövegezésének szükségességét is. Az elnöklő polgármester az indítványt nem bocsátotta szavazásra.