Megjelenik a 221. számú rendelet, az Országos Népbiztonsági Főigazgatóság (Direcţia Generală a Securităţii Poporului) létrehozásáról. (1951. március 30-ával megváltozik a neve: Országos Állambiztonsági Főigazgatóság – Direcţia Generală a Securităţii Statului.) A Securitate vezetője Pantelimon Bodnarenco („új” nevén: Gheorghe Pintilie) lesz, helyettese Boris Grünberg (alias Alexandru Nikolschi). Erdélyben öt regionális igazgatóságot hoznak létre: Brassóban, Kolozsvárott, Nagyváradon, Temesvárott és Nagyszebenben.   ? 1949. január 23.

Bukarestben plenáris ülést tart az RMP Központi Vezetősége. Ezen „megbélyegzik” Luka Lászlót/Vasile Lucát, mert visszavonta önbírálatát. Az a „bűne”, hogy ellenzi a szovjetek által megkövetelt erőltetett iparosítást, az olyan értelmetlen nagyberuházásokat, mint a Duna–Fekete-tenger csatorna vagy a békási Lenin vízierőmű építését és a „kulákosítást”, a középparasztság üldözését. Teohari Georgescu ellen az a hivatalosan megfogalmazott vád, hogy „békülékeny magatartást tanúsított Vasile Luca jobboldali elhajlásával szemben”, és „arisztokratikus életstílusával elszigetelődött a tömegektől”. Másnap felmentik a központi vezetőségi tagságából és „esete” az ellenőrző bizottság elé kerül. Georgescut felmentik politbürói tagságából, és belügyminiszteri tisztségéből. (Az új belügyminiszter Alexandru Drăghici lesz.)

A bukaresti kultuszminisztériumba hivatják Jakab László székelyudvarhelyi és Antal József csíkszeredai plébánosokat. Mivel nem hajlandók elismerni a Bukaresthez hű, törvénytelenül kinevezett Adorján Károly gyulafehérvári püspökhelyettest, szeptember 10-i hatállyal Kajántóra, illetve Szentágotára száműzik őket. (Ezekben az években bevett módszer volt, hogy az állammal szembeszegülő – a börtönben ülő Márton Áron püspökhöz hű – katolikus papokat törvénytelenül különböző vidéki plébániákra száműzik.)

letartóztatják a katonai munkaszolgálatra behívott Keszler Tibor, Szabó János és Várkuti (Weibel) Lajos római katolikus teológusokat, mivel megtagadták, hogy olyan katonai esküt tegyenek le, amelyben a pápát háborús uszítónak, háborús bűnösnek nyilvánítják, és kötelezik magukat arra, hogy – jó állampolgárként – harcolnak ellene. A bukaresti hadbíróság – parancsmegtagadás címén – négy évre ítéli őket. A román „kiugrás” tízéves évfordulója alkalmával meghirdetett amnesztiával 1954 augusztus 15-én szabadulnak. // Buzásbesenyőn letartóztatják Dukát József zernyesti, – Buzásbesenyőre kitelepített – római katolikus plébánost, mivel ő sem hajlandó elismerni a Bukarest által törvénytelenül kinevezett Adorján Károly gyulafehérvári püspökhelyettest. ? 1954. november 9.

Sztálin születésnapján Marosvásárhelyen a központban felavatják a monumentális szobrát, Izsák Márton és Csorvássy István alkotását. 1962 márciusában egy éjszaka alatt „eltüntetik”.

Az RMP Politikai Bizottság ülésén elfogadják a két „egyesítendő” egyetem új struktúráját (ezen belül pedig azt, hogymely tantárgyakat fognak magyar nyelven is leadni), melyet egy 11-i „referat”-ban, feljegyzésben rögzítettek. Eszerint például a matematika–fizika szakon az előadások 16 százalékát lehet magyar nyelven is hallgatni, a fizika–kémián és a biológia–földrajzon a húsz százalékát, a magyar nyelv és irodalom szakon az előadások kétharmadát, míg a filozófia szakon csak román nyelvű előadások hallgathatók – csakúgy, mint a jog és közgazdaságtudományi kar összes szakján. Gheorghiu-Dej javaslatára elfogadják, hogy a régi-új intézmény neve Babeş-Bolyai Tudományegyetem legyen.

Megkezdi munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés 9. ülésszaka. 23-án Nicolae Ceauşescu előterjeszti a pártvezetés által 19-én elfogadott, a Román Népköztársaság „területi és közigazgatási beosztásának megjavítására” vonatkozó törvénytervezetet. Ebben „...a különböző rajonok és községek lakosainak kérései alapján” bizonyos módosításokat javasolnak az addigi közigazgatási beosztásokon. Többek közt javasolják, hogy Sármás rajon – néhány község kivételével, amely Kolozsvár tartománynál marad – és Ludas rajon teljes egészében kerüljön a Magyar Autonóm Tartományhoz, („e két rajon ugyanis Marosvásárhely közvetlen közelében van.” – szól az indoklás), e két rajont pedig összevonják Marosludas székhellyel. Javasolják továbbá, hogy ugyancsak kerüljön át a MAT-ba Dicső [sic!] rajon, Balázsfalva város és még négy község kivételével. Indítványozzák továbbá, hogy Sepsi és Kézdi rajonok, („amelyek közvetlenül Sztálinváros [Brassó] közelében terülnek el”) kerüljenek át Sztálin tartományba. A tervezet megszünteti továbbá Kolozsvár tartományban Kolozsvár, Bethlen, Zsibó, Sztálin tartományban Feketehalom, a Magyar Autonóm Tartományban Keresztúr és Erdőszentgyörgy, Nagyvárad tartományban Székelyhíd és Vaskóh, Hunyad tartományban Vajdahunyad, Nagybánya tartományban pedig Tasnád rajonokat. Megváltozik egyes tartományok elnevezése is. Nagybánya tartomány új neve: Máramaros tartomány, Nagyvárad tartományból Krisána [sic!], Sztálin tartományból Brassó, Temesvár tartományból Bánát tartomány, végül pedig a Magyar Autonóm Tartományból Maros–Magyar Autonóm Tartomány lesz. (Ez utóbbinak a lakossága a közigazgatási beosztás változása után nyolcszázkétezerre emelkedik.)

megkezdik a közintézmények, közterek elnevezésének megváltoztatását. Ennek során egyrészt eltűnnek az orosz/szovjet személyek nevei, Erdély magyarok által is lakott településein pedig – az 1964 január-februári pártkonferenciák után – a magyar személyiségek neveinek nagy része. A hivatalos álláspont szerint olyan személyekről való utca-elnevezés meghagyása indokolható, akik az adott helységben születtek Erre hivatkozással Kolozsváron például a Jókai utcából Napoca lesz, a Kossuthból pedig – Lenin. (A széleskörű névváltozásokról a sajtó leginkább hallgat.) Az utcák, közterek átkeresztelése mellett tovább folyik a még megmaradt magyar nyelvű táblák lecserélése is.   ? 1971. október 21.

A Hivatalos Közlönyben megjelent 799. sz. rendelet több erdélyi magyar többségű település megváltozott hivatalos nevét közli. (Egy negyvenegy oldalas jegyzék közli a települések megváltozott neveit. Például a Maros-Magyar Tartományban: Jedd: Iedu – Livezeni, Magyarsáros: Şaroşu Unguresc – Deleni, Jobbágyfalva: Iobăgeni – Valea, Székelykakasd: Cocoş – Vălureni.   ? 1971. október 21.

Bukarestben tartják a kommunista párt IX. kongresszusát, mely jóváhagyja a márciusi plenáris döntéseit. (A kongresszuson vendégként jelen lévő magyar pártküldöttséget Fock Jenő, az MSZMP KB PB-tagja, az MNK Minisztertanácsa alelnöke vezeti.) A KB Végrehajtó Bizottságába kerül Mogyorós Sándor, póttag lesz Fazekas János és Gere Mihály (a Maros-Magyar Autonóm Tartomány néptanácsi elnöke). Ezeket a személyi változásokat a külügyminisztérium roman referatúrája úgy értékeli, hogy „mindez gesztusként értékelhető egyrészt a romániai magyar nemzetiség felé, de közvetve Magyarország felé is. Feltételezhető, hogy a fenti változások indítékai között egyik tényezőként az 1964. júliusi és 1965. júniusi magyar–román pártközi tárgyalások szerepelnek.” (A kongresszuson változtatják meg a Román Munkáspárt nevét Román Kommunista Pártra.) A kongresszus után megalakítják az RKP Központi Bizottsága mellett működő „nemzetiségi bizottságot”. A grémiumra legmagasabb szinten maga a főtitkár „ügyel”, de a közvetlen irányítás a KB apparátusának néhány, különböző területeken dolgozó tagja (Mihail Dalea, Petre Borilă, Leonte Răutu, Virgil Trofin és Gheorghe Stoica) kezében van. A bizottság magyar tagjainak (Domokos Géza, Takács Lajos, Sütő András, Létay Lajos, később Koppándi Sándor) feladata „a magyar nemzetiség életét érintő – elsősorban ideológiai-kulturális jellegű jelenségek feltárása, javaslatok kidolgozása”. A nemzetiségi bizottság létrehozásáról a nyilvánosság előtt sohasem esik szó.   ? 1966. június 27–28.

A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt. (A 20. században ez a hatodik érvényben lévő alaptörvény.) Ebben rögzítik, hogy az ország új megnevezése: Románia Szocialista Köztársaság. A 17. szakaszban leszögezik, hogy az ország állampolgárai „nemzetiségre, fajra, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül egyenlő jogokat élveznek a gazdasági, politikai, jogi, társadalmi és kulturális élet minden terén. Az állam szavatolja az állampolgárok jogegyenlőségét. Tilos ezen jogok bármilyen korlátozása és a gyakorlásuk során bármilyen megkülönböztetés nemzetiségi, faji, nemi vagy vallási alapon. Minden olyan megnyilvánulást, amelynek célja ilyen korlátozások bevezetése, a nacionalista-sovén propagandát, a faji vagy nemzeti gyűlölet szítását törvény bünteti.” A nemzeti kisebbségekről a 22. szakasz szól: „...az együttélő nemzetiségeknek biztosítva van az anyanyelv szabad használata, továbbá könyvek, folyóiratok, színházak és a minden fokú oktatás a saját nyelvükön. Azokban a közigazgatási-területi egységekben, amelyekben a román lakosságon kívül más nemzetiségű lakosság is él, minden szerv és intézmény szóban és írásban az illető nemzetiség nyelvét is használja, és tisztviselőket nevez ki ezek soraiból vagy más olyan állampolgárok közül, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét és életmódját.” // Megalakul Ion Gheorghe Maurer harmadik kormánya. Ebben a minisztertanács alelnöke Mogyorós Sándor és Fazekas János. A könnyűipari miniszter Szenkovits Sándor, a belkereskedelmi miniszter Levente Mihály. Az Államtanács alelnökei közé kerül az addig is tag Takács Lajos mellé Gere Mihály.

A Nagy Nemzetgyűlés megszavazza a 2/1968. sz. törvényt az ország közigazgatási-területi átszervezéséről. Erdélyben az 1950 előtt létezett huszonkettő helyett tizenhat megyét hoznak létre. (Nem alakul újjá Kis-, és Nagy-küküllő, valamint Torda-Aranyos és Szörény megyék.) A történelmi Székelyföld három megye: Maros, Hargita, Kovászna közt oszlik meg. Maros megye első titkára (egyben tanácselnök) Nicolae Vereş, Hargitáé Branis László, Kovásznáé pedig Király Károly.

Az RKP Központi Bizottsága rendkívüli plenáris ülését követő nagygyűléseken – a magyar nagykövetség értesülése szerint – felolvassák a KB egy bizalmas körlevelét, amelyben a párt a külföldiekkel való kapcsolattartással szemben óvatosságra int és előírja, hogy mindazok esetében, akiknél ez elkerülhetetlen, a külföldiekkel folytatott beszélgetésről kötelesek írásban haladéktalanul tájékoztatni feletteseiket. (Hasonló eljárás korábban is érvényen volt, csak nem vették olyan szigorúan.) // Életbe lép a „megyésítéshez” igazodó új református egyházi közigazgatási beosztás. A nagyváradi egyházkerületben öt, a kolozsváriban nyolc egyházmegyét alakítanak ki.

Ünnepi nagygyűlést tartanak – Nicolae Ceauşescu jelenlétében – „Kolozsvár fennállásának 1850. évfordulója” alkalmából. A főtitkár beszédében a hősi múltról és a jövőben fejlődés távlatairól beszél. Ez alkalommal – Drobeta-Turnu-Severin mintájára – átkeresztelik a várost: a hivatalos román neve ezután – utalva a város latin előzményére – Cluj-Napoca.

Miniszteri utasításra nevet változtat a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem: ettől kezdve Kolozsvári Tudományegyetem (Universitatea din Cluj-Napoca) a neve.

Budapesten mintegy negyven-ötvenezren tüntetnek a romániai falurombolás ellen. (1956 óta ez az első szabad tömegdemonstráció.) // Ismét összehívják Bukarestbe a „dolgozói tanácsokat”, ezúttal azonban megváltoztatják a neveiket: Magyar (és Német) Nemzetiségű Román Dolgozók Tanács lesz az új megnevezés.