Kolozsvárra bevonul a Bukarestből oda küldött prefektúra az adminisztrációjával, a térparancsnokság, az ügyészség, valamint egyes kisebb katonai egységek, és a csendőrlégió teljes létszámmal. Még ezen a napon megérkezik Kolozsvárra a Nagyszebenben székelő Ferdinánd Király Tudományegyetem bizottsága is, valamint egy csendőrkülönítmény. Megpróbálják erőszakkal átvenni a magyar egyetem épületeit, 16-án pedig a klinikáknál összegyűlt román értelmiségiek előtt Ilie Lazăr, a román miniszterelnökség és a hadműveleti parancsnokság összekötője kijelenti, hogy „a magyar uralomnak egyszer s mindenkorra vége, s ő gondoskodni fog arról, hogy az egyetem azonnal román kézre jusson”. Amikor a történtekről értesítetik a szovjet városparancsnokot, Makedon – Malinovszkij marsall parancsára, és a fegyverszüneti egyezmény 17. pontjára hivatkozva – ultimátumszerűen elrendeli, hogy a bevonult csendőrség, a polgári közigazgatás emberei és a román egyetemi személyzet három órán belül hagyja el a város területét, kilátásba helyezve, hogy mindazokat a személyeket, akik a garnizonban lesznek 14 óra után, lefegyverzik. A román hatóságok egy része visszavonul Felekre, egy másik része pedig Szamosfalvára, Kolozsvár mellé.

A kolozsvári Világosság interjút közöl Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi miniszterrel. Ebben a miniszter a magyar egyetemmel kapcsolatban (svájci tapasztalataira hivatkozva!) kijelenti: „Véleményem szerint [Kolozsvárt] nem helyes a kettős, párhuzamos egyetem, hanem ott kétnyelvű egyetemre van szükség. Az egyetemi tanárok kinevezésében két szempont fog bennünket vezérelni: a tudományos felkészültség és a demokratikus múlt, a demokratikus gondolkodás. A harmadik kritérium: a nemzetiségi hovatartozás természetszerűleg fog adódni. Praktikusan képtelenség lenne öt román, vagy öt magyar diák miatt párhuzamos román, vagy magyar előadásokat tartani. A diákoknak azonban mindig minden karon joguk lesz saját anyanyelvükön vizsgázna.” Végezetül a kisebbségi minisztériummal kapcsolatban megjegyzi: „Erre a minisztériumra csak addig van szükség, amíg az államéletből a sovinizmus egészen el nem tűnik.” (Azt is kijelenti, hogy nincs tudomása arról, miszerint Észak-Erdélyben bírálták volna a nemzetiségi statútum tervezetet...)

Kolozsváron ifj. Teofil Vescan, a Román Kommunista Párt észak-erdélyi megbízottja kezdeményezésére értekezleten vitatják meg a magyar és román egyetem problémáját. Az egyetem, az EME, az MNSz, a szakszervezetek, a magyar egyházak és más intézmények képviseletében jelen lévő magyar felszólalók a kolozsvári magyar egyetem szükségessége mellett szállnak síkra. (A vita során Jordáky Lajos még azt is felveti, hogy ha már választani kell, inkább a román egyetem költözzön a román művelődés fontosabb központjába, Balázsfalvára vagy Nagyszebenbe.) A román felszólalók, (Victor Pop és Iulian Chitta) továbbra is a kolozsvári román nyelvű oktatás megindítását sürgetik. Végül Vescan ismételten kijelenti, hogy szerinte „az egyetem jelenlegi alakjában nem demokratikus”, és az a véleménye, hogy Kolozsváron egyelőre közös, magyar–román egyetemet kell létrehozni. ? 1945. február 12–13. // A kolozsvári Világosság hírül adja, hogy leváltották „a szegényekkel gőgösen bánó” nagyváradi polgármestert és alpolgármestert, Csiky Gyulát és dr. Pelle Jánost, akik „nem voltak hajlandók együttműködni a demokratikus szervezetekkel.” A helyi ODA javaslatára Ványai Károly vasmunkást nevezik ki polgármesterré, az alpolgármesteri tisztséget pedig „a demokratikus román szervezetek képviselőjének” számára tartják fenn. (Fenti személyek leváltásának feltételezhetően pártpolitikai okai vannak.)

Kolozsváron Aurel Potop nemzetnevelésügyi államtitkár és Luka László/Vasile Luca, az Országos Demokrata Arcvonal székely származású országos főtitkára jelenlétében tárgyalások folynak a magyar egyetemről. Magyar részről már nem a Rektori Tanács vesz részt a tárgyaláson, mivel – a román álláspont szerint – „magyar honpolgár tanárok nem illetékesek a hivatalos tényezőkkel való tárgyalásokra”, ezért a Balogh Ernő, Pásztai Géza, dr. Csőgör Lajos és Jordáky Lajos képviselik a magyar érdekeket. (A román felet Emil Petrovici, a szebeni egyetem rektora, ifj. Teofil Vescan, az Észak-Erdélyi ODA elnöke, David Prodan és Alexandru Roşca egyetemi tanárok képviselik.) A bizottság által 18-án aláírt megegyezés szerint a Nagyszebenből visszatérő román I. Ferdinánd Király Egyetemet és a Kolozsvár elfoglalása után is helyben maradt magyar egyetemet egy időben fogják megnyitni. Mindkét egyetemnek 4–4 kara lesz, a magyar egyetemen egy karrá olvad össze a jogi és közgazdaságtudományi kar. A román egyetem visszakapja a Ferenc József Tudományegyetem 1919. május 12-én elkobzott épületeit (melyeket a bécsi döntés után, 1940-ben elhagyott), míg a magyar egyetem a sétatéri volt Regina Maria (1918 előtt De Gerando) leánygimnáziumot foglalja el. A botanikus kertet és a könyvtárat közösen fogják használni. Mindaddig, amíg a magyar egyetem orvosi intézményei és laboratóriumai új épületben nem kapnak helyet, az Új Klinika épületét fogják használni. (Az egyezmény szerint a magyar állampolgárságú egyetemi tanszemélyzet csak akkor folytathatja működését, ha román állampolgárságért optál.) Mivel a magyar egyetemnek ki kell ürítenie az épületeit és új helyre kell költöznie, a megegyezést nem írja alá sem Balogh Ernő, sem Pásztai Géza. Az épületek kiürítése nagy visszatetszést kelt a magyarok körében. (Az április 19-i Erdélyi Szikra, az RKP magyar nyelvű hetilapja a tanácskozásról beszámoló cikkében kész tényként közli, hogy „május elsejére két egyeteme lesz Kolozsvárnak”.)   ? 1945. április 25.

Bukarestben tovább folytatódtak a tárgyalások a kolozsvári magyar egyetem kérdésében. Az Észak-Erdélyi ODA nevében Jordáky és Vescan terjedelmes memorandumot nyújt át Voitec nemzetnevelési miniszternek, amelyben részletesen kidolgozzák a magyar egyetem szerkezeti felépítését és személyi javaslatokat is tesznek. (A magyar fél törekvései arra irányulnak, hogy a magyar egyetem jogi helyzetét tisztázva az előző hetinél méltányosabb feltételeket érjenek el.) Három nappal később, április 28-án Demeter János, Venczel József és Nagy Géza újabb feljegyzést állít össze. Ebben javasolják egy miniszteri bizottság létesítését, amely az épületek és a személyi kérdések megoldásával lenne megbízva. Ezen kívül az ideiglenes Egyetemi Tanács összetételére is javaslatot tesznek: Miskolczy Dezső (rektor), Jordáky Lajos (prorektor), György Lajos (a bölcsészettudományi kar dékánja), Jancsó Elemér (prodékán), Buza László (a jog- és közgazdaságtudományi kar dékánja), Demeter János (prodékán), Balogh Ernő (a természettudományi kar dékánja), Dezső Lóránd (prodékán), Veress Ferenc (az orvostudományi kar dékánja) és Csőgör Lajos (prodékán). A tárgyalások 28-án érdemi eredmények nélkül érnek véget. // A Kolozsvári Erdély-ben Lakatos István vezércikkben foglalkozik az április 16–18-i tárgyalások eredményeivel: „Nem csinálunk titkot belőle, hogy a megállapodást nem tartjuk a legideálisabbnak. Lehetett volna olyan megoldást találni, amely minden szempontból dokumentálta volna a nemzetek közötti megértést, egyenlőséget és testvériséget.”

Újabb delegáció (Kurkó Gyárfás, az MNSz elnöke, Czikó Nándor, a nemzetiségügyi minisztérium tanácsosa, az MNSz alelnöke, Demeter János kolozsvári alpolgármester és az egyetem részéről Nagy Géza és Venczel József) tárgyal Bukarestben Ştefan Voitec nemzetnevelési miniszterrel és Aurel Potop államtitkárral. A tárgyalásoknak csupán az az egyetlen „eredménye”, hogy – Groza határozott kívánságára – a román tárgyalófél fölajánlja: a klinikák épületeit a magyar és román orvostudományi karok közösen használhatják. (Dr. Csőgör Lajos szerint a tárgyaláson éppen a kommunista Potop volt a merevebb, míg a szociáldemokrata Voitec miniszter rugalmasabb partnernek bizonyult a későbbiekben is. Egyes adatok szerint Groza a tárgyalásokon valószínűleg megígéri, hogy a 6-án kezdődő MNSz-kongresszusra kihozzák a magyar egyetem helyzetét rendező törvényt, a román fél azonban feltehetőleg jobbnak látta a törvény későbbi időzítését.)  ? 1945. május 29.

A Monitorul Oficialban közzéteszik a 406. sz. törvény, mely elrendeli, hogy az Észak-Erdélyből 1940-ben elmenekült román iskolák térjenek vissza az észak-erdélyi székhelyeikre. (Így kénytelenek átengedni a fennálló magyar iskolák helyiségeket a két háború között kultúrzónává nyilvánított színmagyar területeken is. A magyar iskolák a magyar egyházak épületeibe szorulnak.) ? 1945. június 22. // Megjelenik a 407. sz. törvény, mely elrendeli az önálló magyar egyetem felállítását és az ideiglenesen Nagyszebenben lévő I. Ferdinánd Király Tudományegyetem visszatérését. A törvény értelmében az egyetem „támogatni fogja a magyar előadási nyelvű egyetemet, befogadja a természettudományi és orvostudományi karok hallgatóit, hogy laboratóriumi és klinikai gyakorlataikat az ő laboratóriumaiban és klinikáikon végezhesse”. (A királyi dekrétumnak nem jelenik meg végrehajtási utasítása, ehelyett kilátásba helyezi, hogy különböző miniszteri határozatok tartalmazzák majd a konkrét intézkedéseket, azok fogják megállapítani a tanszékek, a tanszemélyzet számát stb. Nem csupán a végrehajtási utasítás hiányzik, hanem egy kormánybiztos is, aki egyszemélyben felelős lenne a szükséges intézkedések meghozataláért. Hiánya hamarosan érezhetővé válik: a minisztériumi apparátus szabotálása, valamint a szebeni professzori kar halogató magatartása miatt a törvényrendeletben előírt intézkedések nagy időközökkel, jócskán megkésve jelennek meg.) ? 1945. június 3–4.

Kolozsvárott az MNSz és az RSzDP Magyar Bizottsága által összehívott tömeggyűlés tiltakozik a magyar egyetemet megalapító 407. sz. dekrétum miatt, mivel a „laza kerettörvény” nem rögzítette az új egyetem működési kereteit. A gyűlésen felszólaló Balogh Edgár már azt is eredményként könyveli el, hogy az egyetemet jogi személynek nyilvánították, majd kijelenti, hogy: „csak akkor költözködünk ki a régi egyetemi épületekből, amikor zavartalanul folytathatjuk tovább a tanítást és tudományos kutatásainkat.” Mindemellett azonban azt is javasolja, hogy a klinikák költözzenek Marosvásárhelyre. A felszólalók (Gunda Béla, Szabó T. Attila, Nagy Géza és mások) mind fontos problémákra mutatnak rá. A nagygyűlést követően dr. Csőgör Lajos vezetésével újabb delegáció indul Bukarestbe, hogy megpróbálja elérni a törvények sérelmes rendelkezéseinek módosítását. (A nagygyűlésről a korabeli kolozsvári magyar lapok nem számolhatnak be. A június 3-i Világosság-ban Bányai László – a három nappal korábbi eseményekre célozva – azzal támadja a nagygyűlés szervezőit, a „magyar reakciósokat”, hogy amikor törvény jelenik meg a magyar egyetem megalapításáról, – „ha ennek a törvénynek hiányossága van” – „megkondítanák a halálharangot az erdélyi magyarság kultúrája felett.”)

Az eredménytelen tárgyalások ellenére megjelenik a román egyetemi átvételi bizottság, hogy kezdetét vegye a volt Ferenc József Tudományegyetem épületeinek gyakorlati átadása-átvétele. (Június 21–22. körül azonban megegyezés jön létre arról, hogy az átadási jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell: 1) az 1940 szeptember 11. után Kolozsvárra került felszerelés a magyar egyetem tulajdonát képezi. 2) A magyar egyetem elhelyezkedési gondjainak megoldásáig a román egyetem ideiglenesen helységeket, vagy épületeket enged át abból a célból, hogy a magyar intézmény tovább tudjon működni. Az egyezményt végül a románok nem hajlandók aláírni még Groza miniszterelnök és Voitec nemzetnevelési miniszter intervenciója után sem.)   ? 1945. július 16.

A Monitorul Oficialban – a nemzetiségi statútum végrehajtási utasításaként, illetve módosításaként – közzéteszik a 629. és a 630. sz. törvényrendeleteket. Az első jogszabály megszünteti a „kisebbség” („minoritar”) megnevezést, helyette a „nemzetiség” kifejezést használja. (A kisebbségi államtitkárság nevét nemzetiségire változtatják.) A második jogszabály büntetendő cselekménynek minősíti a nemzetiségeket becsmérlő és gyűlöletet szító kifejezéseket és a nemzetiségi lakosok ellen irányuló cselekedeteket, biztosítja a nemzetiségek állampolgári egyenlőségét és szabadságjogainak védelmét is, különös tekintettel az anyanyelv szabad használatára. (A jogszabályok a gyakorlatban nem érvényesülnek.) // A Monitorul Oficiálban (1-i keltezéssel) megjelenik a kolozsvári magyar egyetem tanszékeinek megnevezése és száma. Ezt végignézve kiderül, hogy a magyar igényekhez képest több változás is történt. Például a jog- és közgazdaságtudományi karra kiegészítésül kért két előadást nem hagyták jóvá, sem a bölcsészettudományi karon kért két módosítást: nem lett összehasonlító román–magyar nyelvészeti előadás, a Dél-Kelet-Európa történetével és annak erdélyi vonatkozásaival foglalkozó tanszékből pedig az „Erdély történelme, különös tekintettel a román fejedelemségekkel való kapcsolatokra” elnevezésű tanszék lett.

Petru Groza, Luka László/Vasile Luca és Aurel Potop meglátogatja a kolozsvári magyar egyetemet. A rektori hivatalban tartott beszélgetésen Groza többek közt kijelenti: „Azt akarjuk, hogy levegővé váljanak a határok a Lajtától egészen a Fekete-tengerig [...] Meg fogjuk könnyíteni a személyforgalmat, nem lehet útlevélkényszer.” Azt is elárulja, hogy az a terve, hogy ösztöndíjjal román diákokat küld Magyarországra, míg magyar diákokat fogadnának tanulni. (Ebből a tervéből nem lesz semmi.)   ? 1945. november 15.

Marosvásárhelyen a magyar egyetem orvoskari személyzete lakáskérdésének megoldására „az összes pártok és szervezetek” résztvételével értekezletet tartanak. A résztvevők táviratot küldenek Petru Groza miniszterelnöknek, Teohari Georgescu hadügyminiszternek és Gheorghe Vlădescu-Răcoasa nemzetiségügyi államtitkárnak. Kérik őket, hogy az égető lakáshiány megoldása végett a katonai épületeket adják át az egyetemi hallgatóság számára, a még Kolozsváron lévő orvosprofesszorokat addig ne utasítsák ki a városból, amíg Marosvásárhelyen nem lesz lakásuk. (Mintegy ötszáz családnak és hatszáz diáknak kellene megoldania az elhelyezését.) // Bányai László, a Magyar Népi Szövetség alelnöke a kolozsvári Világosságban megjelent vezércikkében kijelenti, hogy: „Az erdélyi nemzetiségi kérdés nem határkérdés, hanem a nemzetközi méregkeverők kényére [oda]dobott falat. Az erdélyi nemzetiségi kérdés a román és a magyar demokrácia megerősödésének, a két nép, a két ország barátságának kérdése. [...] Az erdélyi magyar demokrácia nyíltan és határozottan leszögezheti, hogy nem vezeti semmi mellékgondolat útján[sic!].” ? 1945. november 15.

A nagyváradi magyar szociáldemokraták napilapja, a Népakarat vezércikkében azzal vádolja a Magyar Népi Szövetség vezetőségét, hogy az kisajátítja, monopolizálja a magyar intézményeket. („Nem kérünk semmi lehetetlent azáltal sem, ha követeljük, hogy szálljanak le az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület és a többi intézmények vagyonáról.”) ? 1946. január 28. // Kiadja első hivatalos közleményét a Romániai Magyar Segélyező Bizottság elnöke, Szabó Béni. Ebből kiderül, hogy a Magyar Népi Szövetség vezetése megindította a „szükséges tárgyalásokat” a kormánynál, azonban az egyelőre nem engedélyezi pénzadományok gyűjtését. (A Groza-kormány márciusig húzza-halasztja az engedély kiadását, mert nem szeretnék, ha a külföld tudomást szerezne róla: a magyar egyetemet nem hajlandó Bukarest anyagilag finanszírozni, ezért kénytelen a magyarság vezetői országos gyűjtést szervezni.) A segélyező Bizottság január 18-i, második közleményéből kiderül, hogy megváltoztak a bizottság prioritási szempontjai: a befolyt segélyekből elsősorban a hazatérő hadifoglyokat, menekülteket, majd az éhező Budapestet segítik meg, a magyar egyetem ügye az utolsó helyre „csúszott”. ? 1946. március 21. // Vásárhelyi János kolozsvári református és Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspökök körleveleikben arra kérik lelkészeiket, illetve híveiket, hogy adakozzanak a Bolyai Tudományegyetem javára. (Hasonló tartalmú körlevelet ad ki 16-án Kiss Elek unitárius főgondnok is.)

Megjön Bukarestből az engedély, miszerint a Romániai Magyar Segélyező Bizottság 1946. március 21. és december 31. közt az ország egész területén folytathat gyűjtést. Az engedélyben nincs feltüntetve, hogy a gyűjtés egyik célja a magyar egyetem megsegítése.    ¬ 1946. január 12.

A Világosságban éles kirohanást intéznek György Lajos egyetemi tanár, az Erdélyi Katolikus Státus világi elnöke ellen. A cikkíró (Tamás Gáspár kommunista újságíró) szerint az a György Lajos, aki tevékeny részese volt a kolozsvári magyar egyetem helybenmaradásának 1944 szeptemberében, „szívesebben látná Maniu uralma alatt az egyetem megszüntetését, mint demokráciánk megerősödését.” (A megtámadott professzor támadásokat cáfoló nyilatkozatát a lapok nem hozzák le.) Mint később kiderül, a támadás összefüggésben van a státuselnöki tisztével és a Márton Áron katolikus püspökhöz fűződő baráti kapcsolatával. 1947. nyarától sajtókampány folyik a „reakciós” György Lajos, Tavaszy Sándor, Balogh Artúr, Bónis György egyetemi tanárok ellen is.   ? 1947. július 7.