Délután I. Mihály király a palotaőrséggel letartózttatja Ion Antonescu marsallt, „nemzetvezetőt” („Conducător Statului”) és Mihai Antonescut, a minisztertanács elelnökét, külügyminisztert. Órákon belül megalakul Constantin Sănătescu tábornok első kormánya. Tagjai mások mellett: Mihail Racoviţă tábornok, nemzetvédelmi miniszter, Grigore Nicolescu-Buzeşti külügyminiszter, Aurel Aldea tábornok, belügyminiszter, Lucreţiu Pătrăşcanu (Román Kommunista Párt), igazságügyminiszter, Iuliu Maniu (Nemzeti Parasztpárt).   ? 1944. november 3.

Megalakul a második Sănătescu-kormány, melyben a fontosabb tárcák még mindig a Maniu-féle Parasztpárt és a Brătianu-féle Liberális Párt kezében vannak. Petru Groza lesz a miniszterelnök–helyettes, a kormány 19 tagjából 7 miniszteri és 2 államtitkári tárcát az Országos Demokrata Arcvonalhoz tartozó pártok kapnak. (A minisztériumi főosztályok egy harmada élére szintén ODA-tag került.) Belügyminiszter: Nicolae Penescu, igazságügyminiszter: Lucreţiu Pătrăşcanu, külügyminiszter: Constantin Vişoianu, közlekedésügyi miniszter: Gheorghe Gheorghiu-Dej stb. ? 1944. december 2. // Megjelenik Marosvásárhelyen a Szabad Szó c. napilap első száma. A felelős szerkesztő: Pittner Olivér, szerkeszti: Abafáy Gusztáv.

Megalakul Nicolae Rădescu tábornok kormánya (korábban vezérkari főnök volt). A kormányfő magának tartja meg a belügyminiszteri tárcát. A belügyminiszteri államtitkár a kommunista Teohari Georgescu, az igazságügyi miniszter Lucreţiu Pătrăşcanu, a miniszterelnökhelyettes Petru Groza, a közlekedésügyi miniszter Gheorghe Gheorghiu-Dej, hadügyminiszter a pártonkívüli Ion Negulescu tábornok stb. (A kormányban az Országos Demokrata Arcvonalnak 6 miniszteri tárcája van.)   ? 1945. február 28.

Összeül a választások utáni új parlament, melyen bemutatkozik az új kormány. Miniszterelnök: Petru Groza (ideiglenesen a nemzetiségügyi államtitkárságot is átveszi), belügyminiszter: Teohari Georgescu, külügyminiszter (és miniszterelnök helyettes): Gheorghe Tătărescu, igazságügyminiszter: Lucreţiu Pătrăşcanu, hadügyminiszter: Mihail Lascăr tábornok, nemzetgazdasági miniszter: Gheorghe Gheorghiu-Dej. Czikó Lőrincet megválasztják a parlament jegyzőjévé. Az MNSZ frakciója titkárságát Csákány Béla, Czikó Nándor és Nagy Tibor vezeti. Kilépnek a kormányból a polgári politikusok: Emil Haţieganu és Mihail Romnâceanu.

Parlamenti választásokat tartanak Romániában. Az MNSZ listáján harminc, az RMP listáján pedig kilenc magyar származású képviselő jut be a nagy nemzetgyűléssé keresztelt parlamentbe. Az MNSZ-csoportot Czikó Nándor vezeti. // A választások után megalakult kormány tagjai: Petru Groza miniszterelnök, Teohari Georgescu belügyminiszter, Ana Pauker külügyminiszter, Emil Bodnăraş hadügyminiszter, Luka László/Vasile Luca pénzügyminiszter, Gheorghe Gheorghiu-Dej miniszterelnökhelyettes, Vincze János erdészeti miniszter, Takács Lajos nemzetiségügyi „alminiszter”, (hivatalosan csak az április 21-i minisztertanácsi ülésen nevezik ki az „együttélő nemzetiségek alminiszterévé”).

A gyulafehérvári vasútállomáson – Márton Áron római katolikus püspöktől jövet – letartóztatják Dobai István kolozsvári jogászt. Megtalálják nála azt a memorandumot, amelyben kidolgozta az erdélyi kérdés rendezésének módozatát. Az elkövetkező napokban mintegy tucatnyi magyar értelmiségit tartóztatnak le, kiknek nagy részét bíróság elé állítják. (Jordáky Lajost – akit egyszer már 1954-ben elítéltek, de 1955-ben kegyelemmel szabadult, majd rehabilitáltak – négy hónapnyi vizsgálati fogság után kiszabadul, cserébe „nyilvános önkritikát” kell gyakoroljon.) ? 1957. szeptember 25. // Megalakul Chivu Stoica kormánya. A Minisztertanács elnöke (miniszterelnök):, alelnökei: Emil Bodnăraş, Mogyorós Sándor, Petre Borilă, Miron Constantinescu, Alexandru Bârlădeanu és Ştefan Voitec. A fontosabb tárcák: belügyminiszter Alexandru Drăghici, külügyminiszter Grigore Preoteasa, pénzügyminiszter Aurel Vijoli, igazságügyminiszter Gheorghe Diaconescu.

A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt. (A 20. században ez a hatodik érvényben lévő alaptörvény.) Ebben rögzítik, hogy az ország új megnevezése: Románia Szocialista Köztársaság. A 17. szakaszban leszögezik, hogy az ország állampolgárai „nemzetiségre, fajra, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül egyenlő jogokat élveznek a gazdasági, politikai, jogi, társadalmi és kulturális élet minden terén. Az állam szavatolja az állampolgárok jogegyenlőségét. Tilos ezen jogok bármilyen korlátozása és a gyakorlásuk során bármilyen megkülönböztetés nemzetiségi, faji, nemi vagy vallási alapon. Minden olyan megnyilvánulást, amelynek célja ilyen korlátozások bevezetése, a nacionalista-sovén propagandát, a faji vagy nemzeti gyűlölet szítását törvény bünteti.” A nemzeti kisebbségekről a 22. szakasz szól: „...az együttélő nemzetiségeknek biztosítva van az anyanyelv szabad használata, továbbá könyvek, folyóiratok, színházak és a minden fokú oktatás a saját nyelvükön. Azokban a közigazgatási-területi egységekben, amelyekben a román lakosságon kívül más nemzetiségű lakosság is él, minden szerv és intézmény szóban és írásban az illető nemzetiség nyelvét is használja, és tisztviselőket nevez ki ezek soraiból vagy más olyan állampolgárok közül, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét és életmódját.” // Megalakul Ion Gheorghe Maurer harmadik kormánya. Ebben a minisztertanács alelnöke Mogyorós Sándor és Fazekas János. A könnyűipari miniszter Szenkovits Sándor, a belkereskedelmi miniszter Levente Mihály. Az Államtanács alelnökei közé kerül az addig is tag Takács Lajos mellé Gere Mihály.

Az új összetételű kormány első vidéki útja Marosvásárhelyre vezet. A másnapi „tudósítás jellegű kommüniké” elhallgatja, hogy magyar többségű tartományban járt a delegáció, csupán”a román, magyar, német és más nemzetiségű” dolgozókról tesznek említést. Ez a formula ettől kezdve általánossá válik, amikor magyar többségű vidékekről van szó.

Megalakul Ion Gheorghe Maurer ötödik kormánya. A minisztertanács egyik alelnöke továbbra is Fazekas János, a kormányból kimarad Szenkovits Sándor és Levente Mihály. 1974. február 27-én Fazekast – Virgil Trofin helyébe – kinevezik belkereskedelmi miniszterré.

Megalakul Manea Mănescu kormánya. Ebben az egyik alelnök Fazekas János, aki egyben belkereskedelmi miniszer is. 1978. október 12-én a kormány tagja lesz Fazekas Lajos, aki Virgil Trofin helyett az erdőgazdasági és építőanyagipari miniszteri tárcát vezeti. Ugyanő veszi át Iosif Uglartól 1979. november 26-án a néptanácsok problémájával foglalkozó bizottság elnöki tisztét is.

Megalakul Ilie Verdeţi kormánya. Ebben az egyik alelnök továbbra is Fazekas János, a néptanácsok problémájával foglalkozó bizottság elnöke pedig Fazekas Lajos. Az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi osztályát Lőrincz László helyett Fúró Gyula vezeti tovább.

Megalakul Constantin Dăscălescu kormánya. Ebben az egyik alelnök Fazekas Lajos, 1982. november 3-án a kormány tagja lesz Nagy Ferdinánd (korábbi Kovászna megyei első titkár) is: a mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztérium államtitkárává nevezik ki.

Megalakul Constantin Dăscălescu második kormánya. Ebben az egyik alelnök továbbra is Fazekas Lajos, Nagy Ferdinánd pedig a mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztérium államtitkára.