Egy nagy erejű szovjet támadás Nagyvárad déli széléig jut, de a 12. honvéd tartalékhadosztály és német páncélosok megsemmisítik a támadókat. A heves harcokban különösen kitüntetik magukat a Pápáról repülőgéppel ideszállított ejtőernyősök, és a csendőrség harccsoportjai.   ? 1944. október 12.

Huszonkét tanulóval újra megnyílik a bukaresti hét osztályos magyar elemi, majd ezután a református líceum is. (1945. október 22-én Takács Pált nevezik ki az igazgatójává.) // A bukaresti Curierul jelenti, hogy Constantin Eftimiu tábornok, közmunka és közlekedésügyi miniszter utasította a CFR-, posta-, útépítési- stb. hatóságokat, hogy a magyar nemzetiségű, román állampolgárságú alkalmazottaikat azonnal bocsássák el. // Közzéteszik a Nemzeti Parasztpárt Program-kiáltványát. Ennek XII. pontjában a kisebbségekkel kapcsolatban a következőket jelentik ki: „A Nemzeti Parasztpárt az etnikai kisebbségekkel szemben a jólismert politikai tradícióit megőrzi.”

Interjút ad Ionel Pop, Bukarestben kinevezett észak-erdélyi kormánybiztos a fővárosi Curierulnak. Ebben többek közt kijelenti, hogy „az erdélyi magyarság, ha meg lesz a józan esze és a lelki erőssége, hogy felismerje a valóságot – Erdély örökre Romániához fog tartozni – és véglegesen le fog mondani az irredenta törekvésekről és álomképekről, teljes mértékben Románia sorsközösségébe helyezkedhetik bele. [...] Ha nem lenne meg ezen reményünk, úgy a szélsőséges megoldásra kellene gondolnunk, az áttelepítésükre.” (A Brassóban megjelenő Népi Egység 26-án – ezt az interjút kommentálván – úgy tudja, hogy a kormánybiztos „a napokban foglalja el Kolozsváron új állomáshelyét...”)   ¬ 1944. október 10.

A kolozsvári Világosságban Balogh Edgár főszerkesztő vezércikkben követeli a magyar közélet megtisztítását. Kijelenti, hogy bár „a legfőbb bűnösök” elmenekültek, de maradtak még sokan, akik „most a vörös szalag lobogtatásával, vagy éppen román nemzeti színnel akarják álcázni régi jobboldaliságukat és türelmetlen, izgága magyarkodásukat. [...] Nem a nemtelen bosszú, nem a nagy ügyhöz méltatlan feljelentgetések áradatát akarjuk megindítani, hanem a magyar tömegek éberségét akarjuk felhívni arra, hogy őrízzék meg a magyar demokrácia és a munkásmozgalom feddhetetlen tisztaságát a betolakodóktól.”   ? 1944. november 10.

A bukaresti Rador hírügynökség közli, hogy „A Romániának megszabott fegyverszüneti feltételek végrehajtását ellenörző szövetséges bizottság vezetősége részletesen kidolgozott emlékiratot nyújtott át Sănătescu tábornok miniszterelnöknek, amelyben megállapítja, hogy a fegyverszünet aláírása óta eltelt elég hosszú időszakban a román kormány nem teljesítette kötelességét a fegyverszünet záradékainak végrehajtását illetőleg.”

Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi miniszter a kolozsvári Tribuna Poporului-nak adott interjújában egyebek közt kijelenti: „Az új és tényleg demokratikus Romániában nemzeti és nemzetiségi politikai pártok létezésének nincs értelme, kivéve, ha csak nem a sovinizmust, irredentizmust és a többi hitlerista–fasiszta eltévelyedést akarjuk táplálni.” Hozzáteszi még: „Remélem, hogy a nemzetiségi statútum s a nemzetiségi minisztérium működése [...] egészen más feltételeket teremt Románia számára a béketárgyalásokra, mint amilyen a régi stílusú »kisebbségi« politika teremthetett volna.”   ? 1944. december 10.

A marosvásárhelyi Szabad Szóban egy maroshévizi szemtanú beszámol az ottani közállapotokról: a „manisták”, vasgárdisták még mindig terrorizálják a magyar lakosságot, a városban mindenütt fennmaradtak az 1944 november 12. előtt kitett „Vorbiti româneste!” („Beszéljen románul!”)-feliratok. A nacionalista románok szítják a felekezeti gyűlölködést, emiatt pedig még a román (!) görögkatolikus lelkésznek is el kellett menekülnie.

A december 4-i bukaresti România Liberă nyomán a kolozsvári Világosság (négy nappal később pedig a temesvári Szabad Szó) közli a kisebbségi/nemzetiségi statútum törvénytervezetének szövegét. A későbbi kritikák ellenére a jogszabály változatlan szöveggel fog megjelenni. (A jogszabálytervezetet a kisebbségügyi miniszter december 25-én terjeszti a király elé.)   ? 1944. december 20.

A minisztertanács elfogadja a Temesváron létesítendő egyetem (későbbi nevén Nyugati Egyetem – Universităţii de Vest) felállításáról szóló törvényjavaslatot.

A Monitorul Oficialban megjelenik a 641. sz. törvény, miszerint eltörlik a „faji törvényhozás” törvény-rendeleteit, vagyis visszaadják a zsidók polgárjogait. // Megjelenik a 644. sz. törvény, amely a korábbi jogszabályok kiegészítéseként tételesen felsorolja, hogy a 498/1942-es és a 443/1944-es törvényeket milyen kategóriákra kell alkalmazni. (A CASBI-törvény előfutárának tekinthető jogszabály a magyar és a német állam, illetve polgáraik romániai javainak zárolását rendeli el.) ? 1945. február 10.

Kolozsváron tartja meg a kormány kihelyezett minisztertanácsi ülését. Az ezt követő hatvanezres nagygyűlésen jelen van Mihály király és Andrej J. Visinszkij is. // Az erdélyi szociáldemokraták egy csoportja (Wolf Sándor, Gheorghe Urzica, Solomon Sabin, Pásztai Géza, Bruder Ferenc) felkeresik a Kolozsváron tartózkodó Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi minisztert és átadnak egy elaborátumot, melyben többek közt kérik, hogy a Nemzetiségi Minisztériumba vegyenek be magyarokat is, készítsék el mihamarább a nemzetiségi statútum végrehajtási utasítását, valamint a közintézetekben tartsák be szigorúan az arányszámokat. Vlădescu-Răcoasa megígéri a kérések teljesítését. // Az ODA Észak-Erdélyi Tanácsa nevében ifj. Teofil Vescan memorandumot ad át Petru Grozának, melyben egyebek mellett azt kérik, hogy az ODA VB konzultációja nélkül a kormány és az ODA-tanács ne hozzon semmi lényegi döntést Erdély kérdésében. Kolozsvár székhellyel állítsanak fel egy, a miniszterelnökség mellé rendelt államtitkárságot, amelynek a személyzetét az észak-erdélyi ODA VB biztosítaná. Ismerjék el a jelenleg működő közigazgatást, és csak „demokratikus elemekkel” egészítsék ki azt, a korábbi határozatait pedig hagyják jóvá. A székely megyéket lehetőleg magyar vezetéssel kell ellátni. Érvényesítsék a proporcionalitás elvét. // Az MNSZ Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében Demeter János átadja Petru Grozának a „magyar dolgozók még megoldatlan problémáit” tartalmazó MNSZ-emlékiratot, amiben többek között azt kérik, hogy Erdély területén legyen a magyar is hivatalos nyelv (a vasútnál, postánál és a hadseregnél is), azokban a községekben, városokban, ahol több mint ötven százalék magyar kisebbség él, a közigazgatás élére magyart nevezzenek ki, szabadon használhassák nemzeti színeiket, himnuszukat, a magyarság az elmenekült észak-erdélyi szászok földjeiből számarányának megfelelően részesedhessen, a nincstelen székelyek néprajzi határuk szomszédságában, Nagy- és Kis-Küküllő megyékben kapjanak földet, és állítsanak fel magyar–román vegyesbizottságot a telepítési kérdés rendezésére. A legsürgősebben elrendezendő kérdésnek az internálótáborok felszámolását nevezik meg.

A Monitorul Oficialban közzétett törvényrendelet kibővíti a Nemzetiségügyi Államtitkárság („alminisztérium”) hatáskörét. A 230. sz. kiegészítő törvényből törlik a „kisebbségi” kifejezést, és ettől kezdve a „nemzetiségi” kifejezést használják az államtitkárság elnevezésében.

Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök körlevelet küld szét a parókiákra, melyben fel hívja a figyelmet arra, hogy papjai ne engedjék bevinni a politikát a katolikus iskolák falai közé.

A Monitorul Oficialban megjelennek azok a nemzetnevelésügyi miniszteri rendeletek, melyek közlik az ország különböző egyetemein „komprimáltak” újabb listáját. A Bolyai Tudományegyetemről elbocsájtanak 55 tanárt, tanársegédet, gyakornokot, lektort, köztük Venczel Józsefet, Oriold Bélát, (mindkettőjüket már hónapokkal korábban lefogták és internálták), Jordáky Lajost, Turnowszky Sándort, Székelyi Gyulát, Lőrincz Ernő Andrást, Kuszálik Piroskát és Izsák Józsefet.

Lemondatják I. Mihály román királyt, és a 362. számú „alkotmányjellegű” törvény kikiáltja a Román Népköztársaságot (Republica Populară Român-t). Szovjet mintára elnöki tanács jön létre, melynek tagjai: Ion Constantin Parhon (elnök), Mihail Sadoveanu, Ştefan Voitec, Gheorghe Stere, Ion Niculi. // Elhurcolják hazulról Orth Imre biharpüspöki református lelkészt. (1944 őszén az MNSz biharpüspöki tagozatának megszervezője, 1945-től a Kaláka Szövetkezeti Központ igazgatótanácsának tagja.) Másnap letartóztatják Ábrahám Miklós kolozsvár-írisztelepi római katolikus plébánost. (Elhurcolásuk valószínűsíthető oka az, hogy Orth túl nagy befolyással rendelkezett a falu lakossága körében, míg Ábrahám „túlságosan sokat foglalkozott” az ifjúsággal.) Bírósági ítélet nélkül – ún. „adminisztratív büntetéssel” – Szamosújváron, majd Ocnele Mare-n raboskodnak. Mindketten 1949. november 5-én szabadulnak Ocnele Mare-ról.

Megkezdi munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés 9. ülésszaka. 23-án Nicolae Ceauşescu előterjeszti a pártvezetés által 19-én elfogadott, a Román Népköztársaság „területi és közigazgatási beosztásának megjavítására” vonatkozó törvénytervezetet. Ebben „...a különböző rajonok és községek lakosainak kérései alapján” bizonyos módosításokat javasolnak az addigi közigazgatási beosztásokon. Többek közt javasolják, hogy Sármás rajon – néhány község kivételével, amely Kolozsvár tartománynál marad – és Ludas rajon teljes egészében kerüljön a Magyar Autonóm Tartományhoz, („e két rajon ugyanis Marosvásárhely közvetlen közelében van.” – szól az indoklás), e két rajont pedig összevonják Marosludas székhellyel. Javasolják továbbá, hogy ugyancsak kerüljön át a MAT-ba Dicső [sic!] rajon, Balázsfalva város és még négy község kivételével. Indítványozzák továbbá, hogy Sepsi és Kézdi rajonok, („amelyek közvetlenül Sztálinváros [Brassó] közelében terülnek el”) kerüljenek át Sztálin tartományba. A tervezet megszünteti továbbá Kolozsvár tartományban Kolozsvár, Bethlen, Zsibó, Sztálin tartományban Feketehalom, a Magyar Autonóm Tartományban Keresztúr és Erdőszentgyörgy, Nagyvárad tartományban Székelyhíd és Vaskóh, Hunyad tartományban Vajdahunyad, Nagybánya tartományban pedig Tasnád rajonokat. Megváltozik egyes tartományok elnevezése is. Nagybánya tartomány új neve: Máramaros tartomány, Nagyvárad tartományból Krisána [sic!], Sztálin tartományból Brassó, Temesvár tartományból Bánát tartomány, végül pedig a Magyar Autonóm Tartományból Maros–Magyar Autonóm Tartomány lesz. (Ez utóbbinak a lakossága a közigazgatási beosztás változása után nyolcszázkétezerre emelkedik.)

Ipp határában ötvennégy éves korában autóbalesetben életét veszti Búthi Sándor, a Nagyváradi (volt Királyhágómelléki) Református Egyházkerület püspöke.

Az RKP országos konferenciáján, az októberi KB-határozat végrehajtása céljából egy központi párt- és állami bizottságot állítanak fel, mely javaslatokat dolgoz ki a megyék és munícipiumok megszervezésére. A felszólaló Fazekas János azt javasolja, hogy a Székelyföldet (Marosvásárhely és környéke kivételével) egy megyébe szervezzék. Beszédében kiemeli az RKP nemzetiségi politikájának eredményeit, kihangsúlyozva Nicolae Ceauşescu személyes szerepét.

Plenáris ülésre hívják össze Bukarestbe a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsát. A jelentés megelégedéssel szól a párt nemzetiségi politikájáról. A lapok feltűnően hallgatnak az eseményről.   ¬ 1969. július 8.