Vincze Jánosnak, az RKP Brassó tartományi titkárának kezdeményezésére aktivizálódik a MADOSZ Kurkó Gyárfás-vezette brassói csoportja is és a bánsági csoport után ez is kiad egy felhívást, melyben a temesváriakénál keményebb „osztályharcos” hangot ütnek meg, határozott tisztogatásra szólítanak fel a magyarság soraiban, és kijelentik: „minden magát demokratának valló magyarnak a MADOSZ-ban van a helye”. Az elkövetkező hetekben Dél-Erdélyben a brassói csoport kezébe kerül a szervezet központi irányítása. ? 1944. október 16. // A szovjet és román csapatok visszafoglalják Tordát.

A Munkások Általános Gazdasági és Ipari Szövetkezete mintájára megalakul Székelyudvarhelyen az „ Udvarhelyi Munkások Gazdasági és Ipari Szövetkezete” (UMGISZ), mely a Magyar Népi Szövetség „Szabadság” c. hetilapjának kiadója, többek között a kirulyi festékbánya tulajdonosa, és bérli a parajdi sóbányát is. Értékesítéssel és termeléssel is foglalkozik. Ügyvezető elnöke Bokor Zoltán. 1946-ban már 3.000 tagja van. (Nagyváradon, Szatmárnémetin, és Nagybányán szintén alakulnak ebben az időben különböző „munkásszövetkezetek”. Általában az 1948 júniusi államosítások után szűnnek meg.)

A Magyar Politikai Misszió átalakul követséggé, melyet ideiglenes ügyvivői minőségben Gyöngyössy István vezet. (A budapesti román diplomáciai képviselet élére Vincze János kommunista képviselőt, a háború előtt illegalista pátaktivistát nevezik ki. Őt 1948 március végén visszahívják, és erdészeti miniszterré nevezik ki, utóda Aurel Mălnăşan lesz.)   ? 1948. március 25.

Kiadják az RMP Központi Vezetősége Politikai Irodájának Határozatát a nemzetiségi kérdésben. (A lapok csak 15-én közlik.) Ebben többek közt kijelentik, hogy a magyarok közé, még a helyi vezetőségekbe is „befurakodtak a kizsákmányoló elemek”, akik a „magyar egységet hangoztatják”, a „vatikáni ügynököket” is le kell leplezni. „A magyar nacionalista polgárság maradi szelleme és elszigetelődési irányzata még most is érezhető egyes kulturális és gazdasági intézményekben.” Ebben a dokumentumban fogalmazzák meg először azt a tételt, hogy a nemzetiségi/kisebbségi kérdést „mindig alá kell rendelnünk a munkásosztály fő feladatának.” ? 1951. szeptember 10–17. // Gerald Patrick O’ Hara, a bukaresti nunciatúra régense Bukarestben titokban felszenteli Pacha Ágoston temesvári püspök utódját, Boros Bélát. (Ő az első illegális püspök.) ? 1951. március 10.

Éjszaka Temesvárról elhurcolják az egyházmegye ordináriusát, Plesz Józsefet. A joghatóság utódára, Frigyér Iván kanonokra száll. (Az egyházmegyéből ekkor több, mint fél tucat papot tartóztatnak le.)

a Bolyai Tudományegyetem filológia-történelem karának tanévzáró ülésén megjelenik Bányai László, aki beszédében kitér arra, hogy mennyire elhanyagoltak a Házsongárdi temetőben pihenő magyar írók, tudósok sírjai, és illene, hogy a magyar irodalom tanszék gondozásába venné ezeket. Ezt a feladatot Dávid Gyula és Varró János irodalomtörténész, valamint Lakó Elemér nyelvész aspiránsokra bízzák.   ? 1956. november 1.

Az RMP Központi Vezetése Politikai Bizottsága számára „a helyzetről és a pártszervek által foganatosított intézkedésekről” készült általános tájékoztató szerint: „Az egyetemeken egyes elemek megpróbálták felhasználni a magyarországi eseményeket arra, hogy zavart keltsenek, és hogy a diákságot különböző megmozdulásokra ösztönözzék, lázítottak az orosz nyelv és a társadalomtudományok ellen (Kolozsvár, Bukarest, Marosvásárhely, Temesvár). Általában feszültebb helyzet tapasztalható a kolozsvári egyetemi hallgatók körében, ahol volt egy konkrét kísérlet is egy diákgyűlés megszervezésére október 24-én. A három szervezőt letartóztatták.”

Bukarestben tartják a Román Népköztársaság Diákszövetségeinek II. országos konferenciáját. Az elnökségben jelen van a pártvezetés több tagja is, mások mellett Gheorghe Gheorghiu-Dej, Chivu Stoica, Petre Borilă, Nicolae Ceauşescu, Constantin Pîrvulescu és Leonte Răutu. Az első napon Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke megnyitóbeszédében kijelenti: „Az RMP bölcs politikája folytán megoldódott a nemzeti [sic!] kérdés s ezáltal megerősödött és megszilárdult a nemzetiségek testvéri barátsága. [...] A román és az együttélő nemzetiségekhez tartozó diákoknak együttes munkával és tanulással közös szakmai, tudományos és kulturális akciók szervezésével, közösen töltve szabad idejüket, még szorosabbra kell fűzniük testvériségüket a szocializmus győzelméért vívott harcban.” A következő napon felszólaló Koszti István (a Bolyai hallgatója) arról biztosítja a kongresszus résztvevőit, hogy: „Teljes erőnkből azon leszünk, hogy gyökerestől kiírtsuk mindazon megnyilvánulásokat, amelyek ártanak a román nép és a nemzetiségek megbonthatatlan barátságának.”, Nemes István, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatója pedig kijelenti, hogy az intézet növendékei „kérik, hogy küldjék őket más tartományokba dolgozni.” (A hatvanas évek elejétől elkezdődik a marosvásárhelyi magyar végzősöknek román lakosságú vidékekre történő kihelyezése.) A felszólaló Kacsó Magda, szintén bolyais diák (akit a záróülésen beválasztanak az országos vezetőségbe is) már egyenesen azt kéri: tegyék lehetővé, hogy a különböző szakos magyar és román diákok „együtt tanulhassanak”.

Az Egyesült Államok kormánya bejelenti, hogy július 3-ával megvonja Romániától a legnagyobb kereskedelmi kedvezményes elbánást, amit 1975 óta minden évben megadtak. Két nappal később a román kormány bejelenti, hogy ők mondanak le a kedvezményes elbánásról.