Szent-Ivány József az illetőségi törvény vitájában felolvassa a Magyar Nemzeti párt deklarációját:,'A magyar nemzeti párt az illetőség és állampolgárság kérdésében a trianoni békeszerződés által meghatározott törvényes alapon áll. A trianoni béke 1. szakasza az állampolgársági jogot úgy adja meg a csehszlovák köztársaság fennhatósága alá került volt magyar állampolgároknak,hogy ahhoz a csehszlovák köztársaság engedélye nem szükséges. (Ugy van!),Az illetőség az állampolgárság alapja s amint ismeretes,abban a kérdésben,hogy az 1886:XII. magyar törvény alapján ki szerezte meg az illetőséget,vita támadt és ebben a legfelsőbb közigazgatási biróság a magyar joggal és annak alapján álló joggyakorlattal ellentétes álláspontra helyezkedett,dacára annak,hogy a nemzetközi jog szerint a status kérdéseiben mindig a kérdéses területen érvénye jog az irányadó. (Ugy van!) A legfelsőbb közigazgatási biróságnak ez a szerintünk téves álláspontja több százezer itt lakó volt állampolgár exisztenciáját veszélyeztette és veszélyezteti s ezért a magyar nemzeti párt beadta törvényjavaslatát,amellyel az illetőség hallgatólagos megszerzésének lehetőségét kivánta törvény által elismertetni.Ennek a javaslatnak és a Dérer Iván dr. által beadott javaslatnak egyesitett tárgyalásakor meggyőződött a párt arról,hogy a mai pártiszonyok között álláspontunk teljes érvényesitéséhez többséget szerezni nincs módunkban s hogy a ma elérhető eredmény maximuma az,amit a tárgyalás alatt levő javaslat tartalmaz. Választanunk kellett tehát aközött,vajon egy lényeges,de csak részletmegoldást vigyünk-e keresztül,vagy pedig türni az eddigi állapotot és az állampolgárság,illetve illetőség nélkül levőknek helyzetét tétlenül nézni.Ez a javaslat a jogfosztottak nagyobbik felének adja meg a reparációt s mi ünnepélyesen kijelentjük,hogy teljesen szabad kezet tartunk fenn a teljes és állapotunknak megfelelő megoldás kiküzdésére s erre minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközt fel fogunk használni. (Ugy van!).A magyar nemzeti párt tehát kötelességének tartotta a mai politikai helyzetet kihasználni arra,hogy ez a kérdés most feltétlenül a törvényhozás elé kerüljön és meg van győződve arról,hogy energiájának latbavetése nélkül e kérdés bármilyen törvényhozási rendezésére csak nagyon hosszu idő eltelte után került volna a sor,vagy talán soha.Világosan és félreérthetettlenül kijelentjük,hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot az állampolgárság kérdésében,a magyar nemzeti kisebbség jogos követelésének érvényesüléséhez,csak kiindulási alapnak tekintjük s azt csak ezen álláspontunk leszögezése mellett szavazzuk meg,úgy azonban,hogy az ellenünk beállitott szakaszok ellen foglalunk állást. Meg fogjuk találni a módot arra,hogy ennek a törvényjavaslatnak erélyes tilltakozásunk ellenére beerőszakolt pontjait megváltoztassuk.'

Londoni jelentés szerint Milan Hodža,Csehszlovákia iskolaügyi minisztere Londonban nyilatkozott a Pesti Naplónak a Rothermere-akcióról és a közép-európai barátságos atmoszféráról: a revízió lehetetlenség,az agresszív politika helytelen. Mindkét részről békés,megértő,engedékeny politikára van szükség.

Cikk méltatja az első csehszlovákiai magyar tudományos folyóirat első számának megjelenését,a Szlovenszkói Magyar Kultur Egylet tudományos szakosztálya Alapy Gyula főszerkesztésével Nemzeti Kultura címmel adja ki szemléjét. 'A sok keserü csalódás bizonyos tartózkodást parancsol most már minden kezdeményezéssel szemben és ez a tartózkodás abból a féltő aggodalomból sarjad,vajon ez az ujabb nekiindulás meg tudja-e vivni a közöny bástyáit és így betöltheti-e a célját,amely az inditók elhatározásában él.' Az első szám terjedelme 80 oldal,anyagi alapjának biztosításához 2000 előfizetőre volna szükség,aki nem sajnálná rá az évi 40 koronát.Az első szám méltatása mellett a cikk a kiépítendő tudományos munka rövid taglalása közben a jogot,a politikát,a történelmet,a közgazdaságot,a etnográfiát,a statisztikát,az irodalomterületet említi mint kultiválandó ismeretágakat,s külön kiemeli a magyar–szlovák együttélés története föltárásának és a kisebbségi magyarság szociográfiai vizsgálatának a fontosságát.

E napi pozsonyi hír szerint a Csehszlovákiai Magyar Tudományos,Irodalmi és Művészeti Társaság régóta várt folyóiratának,a Magyar Figyelőnek első,dupla száma végre megjelent,ám azt Maléter István volt jogakadémiai tanár,a Társaság tudományos szakosztálya vezetőjének cikke miatt – mely a kisebbségi kérdésről Prágában tartott előadásának írott változata – rögtön el is kobozták.

A PMH-t pótló Napló 'gyöngéd szeretettel',de a hiányosságokat bőven taglalva értékeli a 'Masaryk Akadémia' Magyar Figyelő című folyóiratának 'Hosszu és gyötrelmes vajudás után' végre megjelent első számát. A lap gerincének,legsúlyosabb közleményének – teljes joggal – Maléter István a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetéről írott tanulmányát tartja (valószínűleg a cenzúra beavatkozását kerülendő nem említve meg,hogy a lap első kiadását e tanulmány miatt elkobozták,a második kiadása pedig csak a dolgozat megcsonkításával láthatott napvilágot). Emellett magas színvonalúnak,bár túlságosan részletkérdéssel foglalkozónak tartja Sas Andornak a munkácsi barokkról szóló tanulmányát,Krammer Jenő cikkét alaposnak és szintén színvonalasnak,de inkább (nyilván pedagógiai vagy lélektani) szaklapba valónak minősíti. A folyóiratnak azonban nincsen 'szilárd alapváz'-a,az összeállítás ötletszerű,az egyes közlemények bárhol másutt megjelenhettek volna. 'Hiányzik a lapból az,amit egyéniségnek nevezhetnénk s ami egy folyóirat magasabb élethivatását biztositja. A lap megjelenésének Masaryk nagylelkű adományán kívül nem tudja más indokát adni. Nem szükségszerüség,hanem lehetőség hivta életre.' Ezek a hibák pontosan mutatják a tudományos társaságnak az állapotát,amit képvisel. Sok a stílushiba,a magyartalanság,erős – a tudományos rovására – a népszerűsítő,ismeretterjesztő jelleg. Egyoldalúvá teszi a folyóiratot,hogy szerzői mind tanárok,s az ebből származó 'katedrahang' az oka,hogy inkább oktató,mint boncoló vagy szintetizáló jelleget kap az egész folyóirat.

64 éves korában Eperjesen tüdőgyulladásban meghal Maléter István,a Magyar Figyelő főszerkesztője. A Napló Maléter halálát a szlovenszkói magyarság 'pótolhatatlan veszteség'-ének nevezi. Visszavonultságának lehet a magyarázata,hogy a rövid hír,bár nagyra értékeli őt,életrajzát nem egy hibával tarkítva foglalja össze,s megfeledkezik arról is,hogy a jogtudós a Magyar Nemzeti Párt egyik alelnöke volt annak alakulása idején. Maléter egyéniségének jellemzése mindenképpen tanulságos: 'Maléter István nem tartozott s szlovenszkói magyar közéletnek az előtérben mozgó alakjaihoz,de annál intenzívebb és értékesebb müködést fejtett ki zártabb körökben. Azok közé a kevesek közé tartozott,kik valóban európai nivóju komoly tudományos alappal rendelkeztek és nem felületesen,hanem tökéletes felkészültséggel szemlélték a jelenségeket. Ha valaki,akkor ő tisztelhető meg a szlovenszkói magyarság körében a leginkább a »tudós« jelzővel. Sokan sajnálták,hogy csak csendesen dolgozik és nem jön az előtérbe,ahol nagy szerepet tölthetett volna be és nagy feladat várt volna reá. Passzivitásából éppen a legutóbbi időben lépett ki és mintegy tudományos,jogi és magyarságbeli végrendeletét irta meg abban a tanulmányban,amelyet a prágai kisebbségi társaságban olvasott fel a szlovenszkói magyarság helyzetéről s amely miatt a pozsonyi Masaryk-Akadémia folyóiratának,a Magyar Figyelőnek első számát elkobozták.'

E napi hírek:,Megjelent Vozári Dezső Szebb a sziréna című verseskötete,amelyet a Masaryk Akadémia már ki is tüntetett a nagydíjjal. Ára 25 korona.Forgalomba kerül A Nemzeti Kultúra Ismerettára című – a Nemzeti Kultúra című tudományos folyóirathoz kapcsolódó – sorozat második darabja,Follajtár Ernő A zobori bencés apátság története című,Komárom,1934 kiadásjelzésű füzete.

A PMH Szlovenszkói magyar fiatalok a karrier útján című sorozatában beszélgetést közöl a később a század egyik legjelentősebb magyar középkorkutatójává váló Váczy Péterrel. Váczy Ruttkán született,s minthogy apja KSOD-mérnök volt,akit többször áthelyezték,1910-től Eperjesen,1913-től Kassán élt,ott végezte középiskolai tanulmányait, az egyetemet már Budapesten. Az alcím szerint 'A harmincéves tudóst [1904-ben született] a pécsi egyetem történeti katedrájára kiirt pályázaton a harmadik helyre jelölték'. Nyilván még nagyobb eredmény,amire a főcím utal: ő írta meg a középkor-történeti részt a Magyar Szemle egyetemes történeti sorozatába (melyet Hóman Bálint,Szekfű Gyula és Kerényi Károly szerkesztett,az egyes köteteket pedig Kerényi Károly,Váczy,Hajnal István és Iványi-Grünvald Béla írták.) A fiatal tudós pályakezdetéről beszél,s közben a szellemtörténeti irány jellemzését adja.

Hosszú betegség után – 'szörnyű kórok'-ban – meghalt Alapy Gyula történész,néprajzkutató,múzeumigazgató,várospolitikus,a Jókai Egyesület,majd a SZMKE főtitkára,az OKP tartománygyűlési képviselője,az 1933 és 1935 között megjelent Nemzeti Kultúra szerkesztője. A haláláról a PMH-ban elsőként megemlékező Szvatkó Pál a komáromi 'magyar polus'-nak nevezi, 'soha SzMKE nem volna,ha Alapy Gyula nem fekteti le alapjait'. Éppígy nem volna nélküle diáksegélyezés sem – ezért még szomorúbb,hogy a Sarló generációjával az utolsó években feszült volt a viszonya. Utódja a tartománygyűlésben dr. Gürtler Dénes.

Smichovi lakásában,67 éves korában meghal Josef Pekař cseh történész. 1918-ig Masaryk ellenfelének számított,ellenezte 'a csehek külföldi forradalmát'. Később a köztük lévő feszültség enyhült,de az antagonizmus megmaradt – Pekař támadta a földreformot,s fontosnak tartotta a cseh nemesség történelmi szerepét. A közkedvelt cseh szent,Nepomuki Szent János esetében kétségbe vonta a történeti források megbízhatóságát,és bírálta a humanista mozgalmat is.