A szlovenszkói körúton tartózkodó Scotus Viator 21-én,pünkösd hétfőjén fölkeresi lakásán Petrogalli Oszkárt,a magyar ellenzéki pártok Központi Irodájának igazgatóját,a PMH főszerkesztőjét (előtte Petrogallinál a rendőrség éppen házkutatást tartott.) Megbeszélést folytatnak a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetéről,a korábbi magyarországi kisebbségpolitikáról, szóba kerül Scotus Viator realitásérzéke is. Az angol közíró 23-án Losoncon tárgyal a magyarság néhány vezetőjével a kisebbség nemzeti,kulturális és gazdasági helyzetéről. A magyarok közül jelen van Petrogalli Oszkáron kívül dr. Szilassy Béla,a magyar pártok közös bizottságának adminisztratív elnöke,dr. Giller János,a PMH alapító szindikátusának igazgatója,Tarján Ödön vezérigazgató,a Szlovenszkói Magyar Jogpárt elnöke,Kuszy Emil losonci evangélikus lelkész és Flachbarth Ernő,a PMH felelős szerkesztője. 24-én Scotus Viator Rozsnyóra utazva Rimaszombatban megállt,és tárgyalt Pálóczi Czinke István református püspökkel.

(A PMH New Yorki levelezőjétől) Scotus Viator amerikai körútra indult,hogy előadást tartson az utódállamok helyzetéről. Előadása során beszélt arról,hogy az utódállamok helyzete hovatovább megerősödik,most már csak arra volna szükség,hogy a környező országokkal jó viszonyt létesítsen. Nyilatkozott a horvát-szerb kérdésről is és azt hangoztatta,hogy nem felel meg a valóságnak az a sokat portált híresztelés,hogy Jugoszlávia éppen a horvát kérdés miatt a felborulás veszedelmének van kitéve.Az előadás végeztével a Szabadság című amerikai magyar nyelvű lap munkatársa beszélgetést folytatott Scotus Viatorral. Az újságíró megkérdezte tőle,hogyan magyarázza azt,hogy az utódállamokban fokozatosan beszüntetik a magyar iskolákat és hogyan tudja ezt a kulturális katasztrófát összeegyeztetni az önrendelkezés elvének alkalmazásával.– Tudtommal – volt a válasz – Csehszlovákiában csak a magyar tanítóképző intézeteket zárták be,s ha a többi iskolákkal is hasonló módon járnának el,ezt feltétlenül helyteleníteném.– Minek tudjuk be – folytatta az újságíró –,hogy a kisebbségi jogok elvét a magyarsággal szemben nem alkalmazzák az úgynevezett utódállamokban?,Megütődve hallotta a kérdést Scotus Viator,mintha erről tudomása sem volna.– Nem alkalmazzák? Én azt hiszen,hogy ha Magyarországnak progresszívebb kormánya lesz,abban az esetben az utódállamok is liberálisabbak leszek a magyarokkal szemben.A hírlapírónak utolsó kérdése az volt,hogy mire vezeti vissza az utódállamoknak azt az eljárását,hogy politikamentes könyveket sem engednek át a határon.– Ezt is helytelenítem – válaszolta –,de tudja,hogy az utódállamok mostan el vannak foglalva apró-cseprő belügyekkel,hogy igazán nem csoda,ha itt-ott ilyen kisebb botlás történik.

Scotus Viator – Robert William Seton-Watson – a PMH híre szerint több meg nem nevezett szlovák lapban cikkeket írt a Rothermere-akció ellen. Az egész ügyet bagatellizálja, az szerinte kizárólag a Daily Mail ügye.

A PMH október 29-i keltezésű híre a Lidové Novinyből idézi Scotus Viator Csehszlovákia tíz év után című cikkét. A skót politikus-publicista változatlanul meg van ugyan elégedve Csehszlovákia fejlődésével,de kisebbségi vonatkozásban nem zárkózik el korábbi álláspontja némi korrekciójától, a magyar panaszokat indokoltaknak,jogosaknak tekinti. A legfontosabb részt a magyar napilap idézi is:,'Nincsen még megoldva a szlovenszkói magyar kisebbségnek kisebb,azonban külpolitikai okokból alig kisebb jelentőségű és sokkal kényelmetlenebb problémája. A magyarok sokkal kevésbé hajlandók a megegyezésre,részben azért,mivel sokkal többet veszítettek,minthogy csalódásuk,a múltjuk és jelenük közti ellentét sokkal nagyobb és ezért kevesebb bizalmuk van a jövőben, de részben azért is,minthogy a köztársaságban elfoglalt helyzetük sokkal alárendeltebb,mint a németeké és sok panaszra ad nekik jogos okot. Nem szándékozom most a magyar panaszokkal foglalkozni,azonban érzem,hogy ezt meg kell mondani az általános igazság érdekében. Sok cseh és szlovák egészen hálátlanul megfeledkezik arról,hogy belássa,mennyit kell még végezni és megelégszik azzal,hogy szembeállítja a magyaroknak valóban megadott jogokat ama jogok fogyatékosságával,amelyeket a magyarok valamikor biztosítottak a szlovákoknak,vagy amelyeket a mai Magyarországon biztositanak a szlovák kisebbségnek. A magyaroknak ez alapok egyikén sincs joguk hangjukat fölemelni,hanem csak az absztrakt igazság alapján,ha a történelmet egy időre mellőzzük – és ez az egyetlen alap,amelyet mint Csehszlovákia határozott jóbarátja elfogadhatok – van valóban igaz okuk a panaszokra.Különösen az állampolgárság és illetőség meg nem oldott kérdése,amely a »hontalanok« hatalmas osztályát teremtette meg,válik komoly botránnyá s idézi elő sok ezer ember szenvedését és bárminél jobban járul hozzá a magyarok és csehszlovákok viszonyának elmérgesítéséhez. Ez és a nyugdíjasoknak párhuzmosan haladó,bár kisebb,de távolról sem elhanyagolható kérdése belekuszálódott a hivatali szőrszálhasogatás közigazgatási és jogi zűrzavarába és amire szükség van: az mindkét tulnyomóan politikai és nem jogi problémának bátor és államférfiúi rendezése,nagyszabású rendezése,amely az emberiességen és nem jogi csűrés-csavaráson alapul.Egy másik ügy,amelyet a magyarok sérelmesnek éreznek,az a szándékos és mesterséges mód,amellyel a szlovenszkói járásokat úgy osztották be,hogy a magyar lakosság bennük a megkivánt husz százaléknál kisebb legyen és ezzel megfosztották attól a jogtól hogy nyelvét a biróság előtt használhassa. Hasonlóképpen – ámbár elegendő elemi iskolával birnak (?) és néhány középiskolájuk van,ugyszólván semminő szak- (például mezőgazdasági) iskolájuk nincs – a magyar tanitók képzéséről való gondoskodás nagyon elégtelen,az egyetemeken nincsenek magyar tanszékek,ámbár erre ma,amikor Csehszlovákia kénytelen volt (?) megtagadni a magyar egyetemeken szerzett akadémiai fokozatok elismerését,inkább van szükség,mint bármikor. Könnyen lehetne még felsorakoztatni más panaszokat is,amelyek a magyar református egyház és a kulturális egyesületek helyzetére vonatkoznak. Mostani célomnak azonban megfelel,ha megjelölök bizonyos irányokat,amelyek sürgős vizsgálatot és reformokat igényelnek,mielőtt állítani lehet majd,hogy a szlovenszkói magyaroknak nincsenek jogosult panaszai.'

A Slovak közli Scotus Viator Hlinkánajk küldött sürgönyét: 'Harmincéves barátságunk nevében és a legnagyobb veszedelemben apellálok a szlovák egységes frontra. Seton Watson.' A Slovak szerint ez az egység az autonomista fronton jöhet létre.

A PMH közli-kommentálja a Slovak ugyane napi számában megjelent,1937. október 10-i,Hlinkának címzett Sotus Viator-levelet,mely a szlovák vezért a többi nemzetiséggel való együttműködésre szólítja föl.illetve azt ajánlja,hogy a magyarok jogait szélesítsék ki.