A PMH interjút közöl Adolf Hitlerrel,a német nácik vezérével,az interjúkészítő főleg a párt és az ideológiai irányzat céljaira kíváncsi,és azt is meg akarja tudni,mi az igazság a nemzetiszocialisták antiszemitizmusával kapcsolatban. [Talán az áll emögött,hogy a nemzetiszocialista irányzat – például Csehszlovákiában – nem terjeszt zsidóellenes nézeteket,és tagja a Szocialista Internacionálénak.

A PMH a választásokat közvetlenül megelőző munkácsi népgyűlésről tudósít, a szónokok Egry Ferenc szenátor,dr. Korláth Endre képviselő,dr. Hercz Ignác kassai ügyvéd,R. Vozáry Aladár főtitkár,Holczer Gyula kassai iparos. Korláth és Hercz elítéli a romániai antiszemita zavargásokat.

Az anyanyelven való oktatás fontosságának újabb igazolásaként a PMH a királyhelmeci szlovák elemi iskola magyar nyelvű tanulóinak helyzetéről közöl cikket. Az osztálykönyvben zíz gyermek neve mellett ez áll: 'Pro neznalost' jazyka neklasi- fikovany. (A nyelv nemtudása miatt nem osztályoztatott.) Kollmann Károlyné igazgató antiszemita versikével igyekezett – úgymond – megóvni a szlovák tájszólás 'ferdeségeitől' a diákjait (akiknek 80%-a egyébként zsidó). A vers tartalma:,Haza jöttem a háborúból,sétáltam a Dunaparton,megláttam ott egy zsidót,megfogtam és úgy,ahogy volt,beledobtam a Dunába.'

A PMH vezércikke a romániai pogromok kapcsán a Közép-Európában terjedő antiszmeitizmus veszélyeire hív föl a figyelmet. A zzsidók ügye nem tárgyalható-kezelhető egységesen,a zsidóság rendkívül tagolt. A cionizmus – legalábbis az adott viszonyok között – gyakorlatilagmegvalósíthatatalan. A terület zsidó nemzeti identitású közösségeinek vissza kellenek térniük a közös kisebbségi frontba.

A PMH átveszi az Őslakó egyik cikkét,mely elmozdulást jelenthet a magyar ellenzéki politika és a zsidóság viszonyában. ,A munkácsi Az Őslákó hasábjain olvassuk R. Vozáry Aladár alábbi érdekes cikkét: ,A romániai zsidók kálváriás,a horogkereszt árnyéka alá került sorsával foglalkozott a Prágai Magyar Hírlapban és az Őslakóban egy minapi cikkünk. írásunk a Prágai Magyar Hírlap hasábjairól eljutott Magyarországra,ahol a budapesti Magyar Hírlap annyira komolynak és értékesnek találta,hogy teljes terjedelmében leközölte,sőt másnap külön vezércikket is szentelt neki. De megemlékezett róla több más odaáti lap is,köztük az Esti Kurír. ,Az odaáti figyelem e ránkterelődésének őszintén örülünk. Nem hiúságból,hanem a jóügy érdekében. Végre mégiscsak sikerült ezeket a nagy hozzáértéssel,de félvilágitásra lecsavart magyar lélekkel szerkesztett újságokat eltériteni attól a régi és következetes álláspontjuktól,hogy az utódállamokban,főleg pedig a Csehszlovákiában élő magyar kisebbségek dolgaival – félve határátlépési igazolványuk megvonásától – nem foglalkoznak. ,Végre mégis észrevették,hogy élünk. Nem lehetetlen azonban,hogy ez a késői felfedezésünk most is csak azért történt,mert zsidó kérdésről írtunk,természetesen azon a hangon és azzal az érzéssel,amelyet minden elfogulatlan magyar ember mindjárt megtalál,mihelyt elnyomottról,üldözöttről van szó. És még százszor inkább akkor,ha azok az elnyomottak,üldözöttek olyas valakik,akikkel évtizedekig,sőt évszázadokig élt jóviszonyban. ,Mi ugyan nem a Magyar Hírlap és elvtársai vállveregetéséért irtuk a romániai zsidóságról szólt részvétsorainkat,hanem magyar szivünk és az ilyenben feltétlenül ott lakó emberiesség diktandójára,de azért nincs mit tagadni rajta,hogy cikkünknek a kérdéses lapok által történt nyugtatása is jólesik és pedig főként azért,mert alkalmat ad rá,hogy megkérdezzük tőlük: – miért csak a romániai zsidóüldözés kapcsán foglalkoznak az utódállamokbeli zsidóság ügyével,és miért nem látják meg és miért nem teszik szóvá soha,hogy az elcsatolt területeken élő volt magyar zsidóság egy jó része már legfeljebb csak nyelvi és kulturális vonatkozásban van még mellettünk,de nemzeti szempontból már elfordultak tőlünk,sőt itt-ott (lásd Reisz pozsonyi ügyvédet) már hátba is támadott? ,Ezzel szemben ugyan azt is el kell ismerni,hogy a zsidóság egy kis és a legértékesebb része hűségesen kitart a magyarság oldalán és a magyar ember,de maga a magyar nép is mindig fel tudott emelkedni abba az erkölcsi magasságba,ahol egy igazért,száz bűnösnek megbocsátunk. ,Amikor a pesti,rólunk egyébként hallgató sajtó nekünk adott elismerését köszönettel tudomásul vesszük,egyúttal kérjük őket,foglalkozzanak velünk,utódállambeli magyar kisebbségekkel többet legalább is olyan mértékben,amennyire idevonatkozó anyagi érdekeltségük (bejárhatásuk) megengedi. És emellett minden befolyásukkal,meggyőzőerejükkel legyenek azon,hogy az elcsatolt területek volt magyar zsidósága ne hagyja cserben a magyarságot,ne tépdesse el a régi kötelékeket,ne márcsak azért sem,mert hirtelen pálfordulásuk súlyosan árt az egyetemes zsidó érdekeknek is,legelsősorban pedig a magyarországi zsidóságnak,amely ellen alig kivédhető fegyverül használható fel. ,A német,a román és a többi antiszemitizmus magasracsapó lángjánál most tisztán láthatja a zsidóság,hogy milyen erős erkölcsi talapzaton állott mindig és áll ma is az a kis magyar nemzet,amely sose engedte magához közelre a zsidógyülöletet,még legválságosabb,legsötétebb ,óráiban sem,amikor pedig megérthető lett volna,ha mindenáron bűnbakot keres. ,A zsidóság a magyar nemzet iránti százoku háláját legszebben és leghasznosabban azzal róhatná le,ha az utódállamokban a magyar kisebbségi jogok kivívása mellett áll és odavetné vállát a magyar nemzeti műveltség kimozdított pillérei alá,ahelyett,hogy tüntetőleg azokhoz a pártokhoz csatlakozik,amelyek a jogos magyar kisebbségi törekvések elgáncsolását szívügyüknek és főhivatásuknak tartják. ,A Magyar Hírlapnak és a többi zsidóérdekeltségü és zsidótóllu,de magát jó magyarnak valló újságnak ezt illenék tudni és illenék ellene valamit tenni..